Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'634 H. HARASZTI ÉVA Miközben Eden körútját járta, az Európa-szerte a brit kormány hivatalos lapjának tekintett The Times 1935. április 4-i számában német-barát, békéltető hangnemű vezércikk jelent meg, amelyet Eden rendkívül erős kritikával illetett és felhívta kormánya figyelmét arra, hogy politikája ezekben a hónapokban évekre menően döntően megszabhatja az európai politikát. Hazajövetele után Eden egyik legfigyelemreméltóbb politikai szereplése Fulham-ban tartott beszéde volt. Ebben — számot adva körútjáról — megállapította, hogy a nemzetközi élet egyik legfontosabb eseményének az 1935. február 3-i, a biztonság és a fegyverkezés kérdésével foglalkozó angol—francia megállapodásnak egyetlen lényeges pontjában sem tudtak eredményt elérni Berlinben. Fulhamban mondotta Eden, hogy Oroszország német-ellenes agressziójának lehetősége földrajzi anakronizmus ; hangoztatta, hogy a brit nép egy nemzet ellen sem foglal állást, de mindenki ellen fellép, aki a békét erőszakkal meg akarja zavarni. ,,A brit kormány külpolitikája még Edennek kelet-európai litjáról való visszatérése után sem változott meg a határozottabb ós szilárdabb vonalvezetés javára" — írta bizalmas jelentésében a londoni csehszlovák ügyvivő április 10-én. — ,,Az európai problémákra vonatkozó nézőpontok nemcsak a közvéleményben, hanem a kormányon belül is jelentősen eltérnek egymástól. Az a csoport, amely nein is olyan régen Anglia és Németország megegyezésén munkálkodott, — s ehhez a csoporthoz mindenekelőtt a kormányelnököt kell számítani —, ma már kezdi felismerni, hogy a béke megőrzése érdekében feltétlenül együtt kell működnie a többi nagyhatalommal, mert az európai béke megszervezését másképpen nem lehet elérni . . . arra lehet következtetni, hogy MacDonald pszichológiailag egészen másképp ítéli meg Németországhoz való viszonyát, mint néhány hónappal ezelőtt . Azonban még mindig olyan embernek kell őt tartani, aki a döntő pillanatokban is az ügyek olyan elsimítására és rendezésére lesz hajlandó, hogy az a megegyezést, illetve a tárgyalást létében fenyegeti."90 E sorok egy nappal az észak-olaszországi Stresa-ban április 11-én nyitó háromhatalmi konferencia előtt íródtak és meglehetősen reálisan ábrázolták az angol viszonyokat. Stresa tüntető válasz volt Németország március 16-i, az általános védkötelezettséget bejelentő törvényére, azonban lehetett volna olyan válasz is, amely lényegesen megváltoztatta volna az európai helyzetet. A találkozót Franciaország és Olaszország is erőteljesen szorgalmazta és Angliában is megértek a feltételek erre a megbeszélésre. Párizsban azt remélték, hogy Simon és Eden külföldi útjai után Anglia hajlandó lesz résztvenni egy német-ellenes blokkban. Egyidejűleg Franciaországban is erősödött „a Duce iránti bizalom, sokat várnak stresa-i szereplésétől, bár nem szeretik, hogy Mussolini nemcsak a saját, hanem Franciaország kardját is csörteti".91 Egyes vélemények szerint a diplomáciai kezdeményezést Mussolini ragadta magához ekkor, ő szorgalmazta legtürelmetlenebbül a március 16-i német deklaráció után a három hatalom (Anglia, Franciaország és Olaszország) azonnali összehívását. Elhatározássá vált benne az az 1934 júliusa és 1935 áprilisa közt érlelődő elgondolás, hogy az Olaszország számára nem érdektelen osztrák 90 Üerny bizalmas jelentése, London, 1935. ápr. 10. AMZV. PZ. 14/1935. 91 Khuen-Héderváry párizsi követ jelentése, 1935. ápr. 11. OL. Küm. Pol. 1935— 2/19—1261.
