Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉRDÉS 1935 ELEJÉN 633 hajtotta. Eden úgy látta, hogy Beck erős francia-ellenessége, tévedései, előítéletei nagy kárt jelentenek Lengyelország számára. Nem volt kellően higgadt, kellően tapasztalt s talán kellően okos egyéniség sem arra a szerepkörre, amelyet betöltött. Eden utólagos véleménye az volt. hogv Litvinov ajánlata alapján a lengyeleknek el kellett volna fogadniuk a Keleti Locarno tervét; ez a tény megszabta vagv legalábbis befolyásolta volna Hitler Csehszlovákiával kapcsolatos politikáját is. A memoár-író Eden helyesen értelmezte a lengyel kérdést. Nem érdektelen azonban megnézni, milyen következtetést vont le a helyzetből 1935-ben. A tények és egyes források szerint is a következőt: a keleti paktum halott dolog, Lengyelország és egyáltalán a kelet biztonságát a Szovjetunióra támaszkodva biztosítani nem lehet, tekintettel arra, hogy a lengyel kormány a szovjet csapatokat nem hajlandó beengedni lengyel területre. Ennek a szinte elkerülhetetlen konklúziónak a továbbiakban nagy hatása volt. Eden körútjának negyedik állomása Prága volt. Sokáig gondolkodtak az angol külügyminisztériumban, hogy bevonják-e a csehszlovák fővárost az úti-programba, valószínűleg azért, mert nem akarták Németországban azt a benyomást kelteni, hogy Anglia Németországgal szemben valamiféle bekerítő politikát akar folytatni.86 A prágai angol követ, Sir Joseph Addison azt híresztelte, hogy Eden az ő kérésére vonta be programjába Benes meglátogatását, mert bár ettől semmiféle konkrét eredményt nem vártak, feleslegesnek látszott Prágát „brüszkirozni".87 Eden megítélése szerint Benes mohó és ügyes, talán kissé túl ügyes politikus volt, aki mindig új és új terveket szőtt, oly sokat, hogy azok közül semmiképpen sem lehetett valamennyi életképes. Eden természetesen őt is tájékoztatta berlini, moszkvai és a varsói megbeszéléseiről. Benes úgy vélte, hogy a keleti-tervvel szembenálló német politika gyökerei nem a Szovjetuniótól való félelemben, hanem a lengyel kérdésben keresendők. Benes intette Edent, nem szabad a Szovjetuniót elszigetelni; ha ezt megteszik, Moszkva Nyugat-Európa rovására köthet egyezményt a németekkel. Ezt a véleményt osztja Mussolini is. Benes Eden kérdésére megmagyarázta, hogy Lengyelország azért nem veszi komolyan a német veszélyt, mert önmagát nagyhatalomnak tekinti és úgy véli, hogy segítsége Nyugat-Európa számára nélkülözhetetlen. Rossz szemmel nézi ugyanakkora Szovjetunió európai nagyhatalomként való feltűnését. Edent meglepte, hogy Benes milyen önbizalommal szemléli országa és Németország egymáshoz való viszonyát. Benes optimizmusa azt mondatta vele, hogy ha Németország tudja, hogy a nyugati hatalmak és a kisantant közös vonalat visznek, az Anschluss nem következhetik be.88 A diplomáciai körökben a Benes—Eden beszélgetésnek azt a benesi megállapítását emelték ki, amely szerint Eclen körútja Csehszlovákia életérdekeit érinti. Ez a megfogalmazás rendkívül érdekes: hiszen 1935-ben arra utal Benes, hogy Csehszlovákia egzisztenciája a német kérdéstől függ.89 86 Öerny londoni jelentése. 1935. márc. 9. AMZV. PZ. 10/1935. 87 Wettstein prágai magyar követ szigorúan bizalmas jelentése. Prága, 1935. ápr. 11. OL. Küm. Pol. 1935—2/16—1255. — Az angol külügyminisztérium déli osztályának vezetője szerint a prágai út célja: „Just to please Mr. Benes, no big business is done in Prague." (Csak Benes úr kedvére teszünk, semmi különösebb nem várható Prágában.) Királdy-Lukács bizalmas londoni jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/16—1118. 88 Eden Memoirs, 173. 1. 89 Ld. Wettstein prágai jelentését, 1935. ápr. 5. OL. Küm. Pol. 1935—2/16—1199.
