Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

ANGLIA ÉS A NÉMET KÉRDÉS 1935 ELEJÉN 631 ami talán annál könnyebb volt, mert London mindinkább Japán-ellenes irányt kezd venni.7

8 Olasz hírforrások bizalmasan azt terjesztették, hogy a moszkvai megbeszélések legfontosabb eredménye Anglia jövőbeni állásfoglalása Németország keleti expanziója ellen. Állítások szerint Edennel közölték, hogy mivel a keleti paktum terve Németország ellenállása következtében végleg megbukottnak tekinthető, a Szovjetunió Franciaországgal és Csehszlovákiával szándékozik szoros egyezményt kötni.7

9

Több forrás szerint Eden Moszkvát csalódottan hagyta el, benyomása az volt, hogy a Szovjetunió mint katonai erő nein komoly tényező, s így a szovjet közeledéssel Anglia nem sokat érne. Az angol—szovjet megbeszéléseknek okait vizsgálva, így írt viszont a The Times egyik cikkírója (1935. márc. 31.): „Az angolok különösen aggasztó képet kaptak Németország katonai hangulatáról", míg Moszkvában megállapították, hogy „Oroszországnak semmiféle szándéka sincs háborút kezdeni". Az angol közvélemény szokatlanul gyors irányváltozását abban látta a lap, hogy az a nézet, miszerint a német háborús veszedelem nagyobb, mint az orosz világforradalom veszélye, „teljesen és egészen igazolja Anglia új orientálódását". A román félhivatalos „Indépendance Roumaine" (ápr. 2.) szerint az orosz —angol kollaborációt Hitler pecsételte meg.80 Azért kellett hosszasabban elidéznünk Eden moszkvai útjának leírásánál, mivel a részletekből válik kétségtelenné, hogy az angol uralkodó osztály képzettebb, felvilágosultabb és nemzetközi kérdésekben jól tájékozott — sajnos igen kevés — tagjában megvolt a készség arra, hogy megteremtse a Szovjetunióval a Hitlert megfékező — és nem békéltető — együttműködést. Sajnálatos, hogy az adott keretek és erőviszonyok miatt ez a néhány távolabbra tekintő — egyébként a brit birodalmi koncepciótól el nem térő — angol államférfi — mint Vansittart, Eden, Churchill — nem tudta érvényesíteni korábban felfogását, és csupán München után vált Anglián belül nyilvánvalóvá az az Anglián túl már sok helyen jóval korábban felismert — tény, hogy az 1937-től miniszterelnöki székben ülő Chamberlain és a mögötte álló Cliveden-klikk veszedelmes békítő-politikája csődhöz vezet. Amikor Eden a moszkvai szíves fogadtatás után megérkezett Varsóba, gondolt arra, hogy Pilsudsky marsall és Beck ezredes nem fog eltérni eredeti politikájától. Nem fogják felmondani sem az 1934-ben kötött német—lengyel, sem a szovjet—lengyel megegyezést. S nem fognak beleegyezni a keleti paktumba, ha csak mindkét szomszédjuk részt nem vesz benne. Ahogy Eden kifejezte, mindkét szomszédukat három lépésnyi távolságban kívánták Lengyelországtól tartani. Beck külügyminiszterrel április 2-án kezdte meg Eden tárgyalásait. Tájékoztatta őt a berlini és moszkvai megbeszélésekről, majd Beck többszörösen visszatérve érdeklődött a Berlin és Moszkva közötti viszony 78

S még hozzáfűzte: „Alig 6 évvel azután, hogy a diplomáciai viszony London és Moszkva között egyáltalán helyreállott: nagy eredmény, amelynek jelentőségét nem becsülhetjük alá. Magyar szempontból . . . mindenesetre kiemelendő, hogy a magyar külügyminiszter helyesen ismerte fel a politikai fejlődés irányát, amikor keresztülvitte egy orosz—magyar diplomáciai viszony felvételét." (Ottlik: Külpolitikai Szemle. Magyar Szemle, 1935. máj.). 79

Római számjeltáviratok, 1935. ápr. 2. OL. Küm. Pol. 1935—2/28—1163 és 1131. 80

Összegezve e véleményeket ld. a Helsinki-i magyar követ 1935. ápr. 9-i jelentését. OL. Küm. Pol. 1935—2/28—1295.