Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 627-formailag jobb és finomabban árnyalt, mint a Simoné, de elemzőbb s a helyzetet reálisabban értékelő. Idézünk belőle: „A 36 órás vonat úton volt alkalmam végiggondolni a berlini tanácskozások eredményeit ... A lényeges kérdés: vajon van-e jelenleg lehetősége az általános európai megegyezésnek? Egy évvel ezelőtt úgy véltem, volt, ma igen nehéz azt mondani: van. Látogatásunk egyik fontos célja volt megtudni, vissza akar-e térni Németország a Népszövetségbe. Most már tudjuk, hogy nem, hacsak nem kapja vissza gyarmatait és egyéb feltételeit nem teljesítik. Elvben — a kérdés érdemi részétől eltekintve — nem kívánatos olyan precedens teremtése, amely megvesztegetésként hat bármely nemzet felé, bármilyen körülmények között . . . Függetlenül Németországnak a Népszövetséghez való újra csatlakozásától, van valami más megegyezési alap? Németország szárazföldi és tengeri követelései lehetetlenné teszik a megegyezést , a keleti és a dunai paktummal kapcsolatos magatartása pedig minden biztonsági megegyezést kérdésessé tesz, s ezzel keveset is mondtam. Ha, mint e fenti elemzésből kitűnik, nincs lehetőség az általános megegyezésre, mi legyen a brit kormány politikája ? . . . Vajon nem csak egy járható útunk van: csatlakozni azokhoz a hatalmakhoz, amelyek tagjai a Népszövetségnek, megerősíteni hitünket ebben a szervezetben? Lehetséges, hogy a Népszövetség nagyhatalmainak újból erősbödő szándéka a szorosabb együttműködésre, nemcsak észretérítené Németországot és ráébresztené, hogy jelen politikája maga ellen haragítja a kollektív biztonsági rendszerben bízó nemzeteket , hanem vissza adná azoknak • a kis nemzeteknek a hitét is, amelyek Németország növekvő erejétől való félelmükben máskülönben könnyen Németország érdekterületeivé válhatnak." Erre a táviratra Vansittart külügyminiszterhelyettes ráírta: ,,E nézetek - igen józannak tűnnek." Az angol kabinet nem így vélekedett és Eden véleményével ellentétes vonalat szorgalmazott.72

Meg kell itt jegyeznünk, hogv Eden álláspontjában éppen az 1935-ös berlini tanácskozás idején kezdenek komolyabb jelek mutatkozni arra, hogy Németországgal szemben a védekezés 72

Eden Memoirs, 142—143. 1.— Tudnunk kell,hogy a nácizmussal szemben álló angol és amerikai politikusok látták Simon tehetetlenségét, korlátozott külpolitikai képességeit és már több ízben kísérletet tettek lemondatására. Roosevelt személyes jóbarátja és tanácsadója, az utóbb főügyész F. Frankfurter, aki 1934-ben Angliából tájékoztatta Rooseveltet az angol nemzeti kormány hanyatló presztízséről, ezt belpolitikáján túl annak a széles körben és kormánykörökben is elterjedt nézetnek tulajdonította, hogy Simon külügyminisztersége elhibázott választás volt. „Simon politikája nemcsak a miniszterelnök (MacDonald) előtt népszerűtlen, hanem a kabinet haladó tory tagjai előtt is" — írta Frankfurter Rooseveltnek 1934. jan. 11-ón. — „MacDonald maga szeretne finoman már másodízben megszabadulni Simontól." (Halifaxot akarták helyébe.) Ld. Roosevelt and Frankfurter. Their Correspondence, 1928—45. London, 1968. 186—188. 1. — Churchill ugyanezt írja lényegében Simonról 1935-re vonatkozóan: Sem a kormány befolyásos tagjai, sem az ellenzék nem volt elégedett Simon 1935-ös külpolitikai vonalvezetésével. Ezért került előtérbe a nagyfelkészültségű és áttekintésű Eden ós a kabinet kívánságára lett a külügyminisztériummal szoros, de formailag nem szentesített a kapcsolata. Ezért kísérte el Simont Berlinbe, ezért szemelték őt ki a moszkvai útra. Churchill: i. m. I. köt. 119. 1. — Eden úgy látta, hogy Simon keményen igyekezett helytállni, de saját bevallása szerint sem tudta soha, hogy az emberek mit gondolnak adott esetekben. Eden szerint „Simon antennái voltak gyengék". Eden Memoirs, 175. 1. Máshelyütt írta Eden: „Simon bizonytalan, milyen irányba menjen; Vansittart viszi a maga vonalán, de Simon nem akar vele utazni. Mégis csüng a Foreign Office-on. Mindannyiunk számára igen szerencsétlen helyzet ez." Uo. 187. 1.