Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'616 H. HARASZTI ÉVA fenyegető veszélyétől".4 0 Ez a számukra optimális lehetőség sem ekkor, sem később nem következett be, és az angol vezető körök nagyon jól tudták — maga a Hitler-ellenes és békéltetés-ellenes Vansittart is úgy vélte, — rég túl vannak azon, hogy ne méltányolnák régi „háborús ellenfeleik katonai téren való egyenjogúságra való kívánságát. Németország esetében nem a felfegyverkezés tényét kifogásolják, hanem annak módját és különösen mérvét, amellyel egy paritási rendszer létesítését fölötte megnehezítették."4 1 Angliában nem gondoskodtak a fegyveres erők általános fejlesztéséről a Versailles-t követő 15 év alatt. Az állami összkiadásokból 1934-ig évente átlagosan maximálisan 14%-ot, vagyis az összes európai nagyhatalom közül a legkevesebbet fordították a hadsereg és hajóhad fejlesztésére.4 2 Amikor Hitler hatalomra jutása után észbekaptak, látván, hogy a hajóhad és a légierők elégtelensége miatt képtelenek lesznek megvédeni távolkeleti és egyéb érdekeiket, Anglia lemaradása már igen jelentős volt. A londoni Cityt és az egész angol gazdasági életet megrázó világválság idején szóba sem jöhetett az angol defenzió erősítése. 1933-tól merülhetett fel reálisan az angol felfegyverkezés kérdése, azok részéről, akik ennek szükségét felismerték és olvan helyzetben voltak, hogy a lehetőségekhez képest cselekedni is tudtak. A felfegyverkezés erőteljes támogatóra talált Sir Warren Fischer pénzügyminiszterhelyettes személyében, aki hatékony, dinamikus energiájú, gyors ítéletű, ugyanakkor megfelelő áttekintéssel rendelkező magasrangú közhivatalnok volt, és határozottan náci-ellenes, mint Vansittart. < ) egyáltalában nem hitt abban, hogy a németekkel modus vi vendit lehet találni hosszabb távra.43 Határozottan képviselte azt az álláspontot, hogy Angliának egy igazi ellensége van, akitől tartania kell, s ez Németország. S a félelem oka a technikai fejlődés akkori helyzetében a német légierő, amely által Anglia történelmében példa nélkül álló módon és mértékben sebezhető. Éppen ezért nem értett egyet sem ekkor sem később a Légügyi minisztérium derűlátóbb felfogásával és adataival, melyekkel azt alátámasztotta.44 Úgyszintén meg volt győződve arról is, hogy rendkívül lényeges, milyen felkészültségű emberek vezetik az országot, s az volt a lehangoló véleménye, hogy az 1930-as években Angliában nagy hiány tapasztalható katonai és civil szakértőkben, hozzáértő, magas kvalitású tanácsadókban. Ezért aztán ő maga igyekezett kézben tartani Anglia felfegyverkezési erőfeszítéseit, annak pénzügyi oldalát ő ellenőrizte, s 40 Álgya-Papp László őrnagy máj. 8-án futárral küldött 79/45. 1935. szig. biz. jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/7—1760. 41 Széchenyi beszélgetése Vansittart-ral. Széchenyi 1935. máj. 30-i szig. biz. londoni jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/7—1923. 42 Major Miklós: Az angol fegyverkezés gazdasági vonatkozásai. Magyar Katonai Szemle. 1938. 10. sz. 184—201. 1. Főleg az 1935-től meginduló angol fegyverkezés méreteire, szervezeti elgondolására és megvalósítására illusztratív. 43 Sir Warren Fischer, — mint utóda, Sir Horace Wilson, Chamberlain főtanácsadója — oly nagy hatókört épített ki maga körül (a minisztériumok és kabinet horizontális és vertikális tőle függő tájékoztatásával, visszatartott fontos, neki nem tetsző jelentésekkel, hivatali előmenetelek megakadályozásával, ha nem fogadták el az ő nézeteit stb.), hogy jelentékenyen befolyásolta az angol külpolitikát, a felfegyverkezést, a kabinet döntéseit. Szerepének tisztázása nem végleges; értékeléséhez fontos adalék D. C. Watt: Personalities and Policies с. kötetben (London, 1965. 100—116. 1.) „Sir Warren Fisher and British Rearmament against Germany" с. cikk. 44 A légierők kérdését Simon—Eden berlini útjával kapcsolatban tárgyaljuk majd részletesebben.
