Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 615-Védelmi Bizottság és kabinet főtitkára 1912—1938, illetve 1918—1939)3

' és Sir Robert Vansittart külügyminiszterhelyettes, a brit külpolitikában fordulatot kívántak evvel az irománnyal kierőszakolni, felhívni a német militarista veszélyre a figyelmet és nagy honvédelmi erőfeszítésekre indítani. A politikusok azonban — mint A. J. P. Taylor megfogalmazta38

—, kiherélték e tervet. A fegyverkezés kérdésének felvetésével 1934 — 35 politikai atmoszférájában egy angol miniszterelnöknek még nagyon vigyáznia kellett. Az 1935-ös általános választások esztendejében úgy ítélte meg a koalíciós, de valójában konzervatív kormány, — amelyet az a tény is igazol, hogy Mac-Donald miniszterelnök helyett a valóságban a konzervatív S. Baldwin kezében volt az igazi politikai hatalom —, hogy nagyol)!) fegyverkezés szerepeltetése a költségvetésben egyéb okok mellett veszélyeztetheti a konzervatív párt választási kilátásait. Hiszen a Labour-párt parlamenti hivatalos vezérének, G. Lansbury-nak, a pacifista eszme egyik legközismertebb képviselőjének vezetésével az angol szakszervezetek tagjainak nagy többsége még mindig kitartóan ellenezte az angol hadsereg, flotta és légierők felszerelését. (Mint ezt az 1935-ben közzétett Peace Ballott eredménye is igazolta : 11 627 765 szavazat közül 10 533 826 követelte a népszövetségi elvhez való ragaszkodást. A fordulat csak szeptemberben következett be, amikor ugyanezen tömegek egy jó része — szintén a népszövetségi eszme alapján — megszavazta az olasz — abesszin viszály folytán Olaszország kollektív — ha kell fegyveres — megrendszabá-Jyozását, avval a haderővel, amelyet nem kívántak felerősíteni.)39 Az angol fegyverkezés lehetőségeit 1935 tavaszán belpolitikai tényezőkön i túl megszabta a megelőző esztendők fegyverkezési politikájának számos, ekkor már felismert és nem könnyen pótolható mulasztása. Whiteford angol vezérkari tiszt Algya-Papp őrnagynak, a londoni magyar katonai attasénak ekkoriban azt fejtegette, hogy a legkívánatosabb — nemcsak brit, hanem általános európai szempontból — az lenne, ha Németország és Oroszország háborúba keverednék a többi hatalom beavatkozása nélkül. így mind a kettő elgyengülne és „Európa, esetleg egy újabb 50 esztendőre megszábadulna a bolsevizmus állandóan 37

Sir Ы. Hankey hónapokon keresztül a domíniumokban időzött 1934 második felében. Az út hivatalos jellegét titkolták, azonban az ausztráliai és az angol sajtó egy része felfedte, hogy Hankey az ausztráliai kormánnyal pl. nemcsak tárgyalásokat folytatott birodalom-védelmi kérdésekről, hanem részletes elaborátumot dolgozott ki a kötelező katonai szolgálat visszaállításáról, fontosabb ipari centrumok és kikötők megerősítéséről, az ausztráliai légierő fejlesztéséről stb. Mindezekből nyilvánvalóvá vált, hogy a birodalom védelmi kérdéseiről a domíniumok kormányai és Hankey között tárgyalások folytak, amelyeknek célja: az anyaország és a domíniumok defenzív fegyverkezési politikájának összehangolása. A lapok arról is említést tettek, hogy Hankey értésére adta a domíniumok kormányainak, hogy részt kell vállalniuk a birodalomvédelem terheinek viselésében, amelyhez az angol kormány többek között a singapore-i flotta-bázis kiépítésével és fenntartásával járul hozzá. (Ld. erre Széchenyi londoni 1935. jan. 10-i jelentését. OL. Küm. Pol. 1935—2/5—252.) — Ismeretes, hogy az angol külpolitikát a müncheni válságot megelőzően befolyásolta döntésében a domíniumok külügyminisztereinek állásfoglalása, akik a Csehszlovákia-ellenes német támadást nem tekintették megfelelő ürügynek arra, hogy az angol birodalom belekeveredjék egy európai háborúba. M. Gilbert: The Roots of Appeasement. London. 1966. 181. 1. 38

Ld. D. C. Watt: Sir Warren Fischer and British Rearmament against Germany с. cikkének bírálatát: Historical Review, 1967 jan. 201—202. 1. 39

Királdy-Lukács György londoni magvar ügyvivő 1935.szept. 9-i és 1936. jan. 15-i jelentése. OL. Küm. Pol. 1935 — 2/1 — 2833 és 1936—2—293.