Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

'614 H. HARASZTI ÉVA Olaszország szövetségét állítsák szembe a háborúra készülődő agresszorral; e szövetséghez csatlakozhatnak a kis- és a Balkán-antant, ami már az európai lakosság 70%-át kitevő 365 millió embert jelentene.-1

6 E helyett azonban tovább szőtték a Whitehall-ban a terveket, hogy kik és hogyan folytassák tovább a tárgyalásokat Hitlerrel. Simon külügyminiszter február 25-én jelentette be az alsóházban, hogy március 8-án Eden lordpecsétőrrel Berlinbe utazik, míga moszkvai, varsói és prágai meghívásokat még mérlegelik. A kabinet rendkívüli ülése jóváhagyta Simon és Eden utazását, s mivel Simon nem kívánt Berlinnél tovább menni, csupán Eden tett volna eleget a többi kormány meghívásának. Ekkorra már nagy diplomáciai tapasztalatokkal rendelkezett a nagy látókörű, befolyásos konzervatív körökben bizalmat élvező 38 éves Eden, a csaknem 25 esztendővel idősebb Simon külügyminiszterrel ellentétben, akinek külügyi vonalvezetését 1935-ben sem az ellenzék, sem a konzervatív párt szellemi elitje nem tekintette megfelelőnek. Közbejött azonban az angol fegyverkezési programnak, a White Paper-nek (Fehér Könyv) rosszul, — szándékosan, vagy véletlenül rosszul — erre az időpontra időzített közzététele — 1935. március 4-én.* E fegyverkezési program létrejöttének körülményeinél érdemes egy kicsit elidőznünk, mivel bepillantást enged az angol kül- és belpolitika mechanizmusába. A White Paper 3 nemzetvédelmi tárca (hadügy, tengerészetügy és légügy) 1935. évi költségvetését kísérte, és azt a célt szolgálta, hogy valamiképpen indokolja vagy magyarázza a hazai és külföldi közvélemény előtt a nemzetvédelmi kiadások mintegy 10%os felemelésének bejelentését. Az angol fegyverkezési és békéltetési politika kiegyenlíthetetlen ellentétéből, az eltérő konzervatív és labourista fegyverkezési politikából, számos gazdasági okból, tárcaközi harcokból, valamint személyi és hivatali problémákból adódott, hogy ezt a célját csak felemásan érhette el. A White Paper szerzői, a három magasrangú közhivatalnok: Sir Warren Fischer (állandó pénzügy miniszterhelyettes), a közszolgálat feje (Head of H. M. Civil Service 1919-1939), Sir Maurice Hankey, (a Birodalmi 36

Uo. 19:55. febr. 24-i jelentése. OL. Küin. Pol. 1935—2/19—811. * A londoni csehszlovák ügyvivő, dr. Cerny 1935-re vonatkozó összefoglaló jelentése szerint ,,az a körülmény, hogy a White Paper nyilvánosságra hozatalára éppen abban az időben került sor, amikor a brit miniszterek külföldi látogatásáról tárgyaltak, nem jelenti azt, hogy ehhez az ügyhöz valami köze lenne. A memorandum nyilvánosságra hozata'ának -ideje egyszerűen a House of Commons-ban lezajlott tárgyaláshoz igazodott, amely tudvalevően szigorúan előre megállapított program szerint megy végbe, s ebben az esetben méginkább, mert a vitát az azóvi költségvetési terv lezártáig, azaz március 31-ig be kellett fejezni. A White Paper-1 sokkal előbb készítették el, mint ahogy a berlini látogatás terve felmerült. Csak az volt vitakérdés a nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kabinet-ülésen, hogy a berlini tárgyalások előtt vagy után publikálják-e. Arra az álláspontra jutottak, hogy jobb lenne az eredeti elgondolás — tehát a korábbi publikálás — mellett maradni." Széchenyi londoni magyar követ 1935. márc. 9-i jelentésében utalt arra a tényre, hogy a White Paper-t nem a Foreign Office, hanem Sir Maurice Hankey, mint a Comittee of Imperial Defence (a Birodalmi Védelmi Bizottság) főtitkára jóval a berlini rit fixálása előtt szerkesztette. S a Foreign Office azt a nézetet vallotta, hogy az okmányt bölcsebb dolog volt a berlini tárgyalások előtt, mint utána közzétenni, mivel utóbbi esetben ahban mindenki a tárgyalások fiaskójának bevallását látta volna. Masirevich berlini magyar követ jelentése a német véleményt tükrözi: a Fehér Könyv kiadásával Anglia, mint korábban is mindig, meg tudta találni a Franciaországhoz visszakanyarodó utat, és értésére adni a németeknek, hogy kedvükért nem hajlandó feladni a francia—angol együttműködést.