Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 613-Litvinovnak minden erőnkkel segítenünk kell."3 3 Vansittart helyettese, Sargent már nem ennek a politikának volt a híve. Öt, mint a Szovjetunió ellenségét tartották számon. Masaryk-nak a vele folytatott eszmecsere alkalmával az volt a benyomása, hogy Sargent nagyon örülne, ha Litvinov politikája csődöt mondana.34 A szovjet sajtó-kommentárok élénken taglalták a londoni megbeszélések várható kihatásait, elemezték az angol magatartás okát, taktikai magvát. Az Izvesztyija február 5-i vezércikkében hangot adott annak a véleményének, hogy Anglia ugyan kész Franciaország támogatására, ha Németország francia területet veszélyeztetne, de ismeretlen Anglia álláspontja abban az esetben, ha a német terjeszkedés Kelet- vagy Délkelet-Európa felé, Franciaország egyik szövetségese ellen irányul. A lap február 18-i számában ugyanakkor egy cikk megállapította, hogy ha „Németország ma Kelet-Európában akció-szabadságot kap, úgy azt holnap Nyugaton fogja majd kivenni magának". A szovjet külpolitika Németország kelet felé irányuló politikájának magára nézve világosan felismert veszélyessége miatt igyekezett az angol vezető köröket oly módon is a maga álláspontjának és egyben a Litvinov nevéhez fűződő „a béke oszthatatlanságának" a megértése felé hangolni, hogy a francia miniszterek londoni látogatása előtt millió fontos rendelésekkel igyekezett a londoni pénzvilág irányítóit és az angol ipari köröket megnyerni. A Szovjetunió angol orientációjának mélyebb politikai okait illetően kövessük egy, bizonyos elemző készséggel írt egykorú magyar követségi jelentés gondolatmenetét: „A londoni francia látogatás után kétségtelenné vált, hogy 1) Anglia a keleti paktumban vagy más kelet-európai biztonsági szerződésben aligha fog résztvenni; 2) hogy elérte, mi szerint Franciaország nem fog ragaszkodni a keleti paktum alakjának már előzetes leszögezéséhez. Anglia azt a kívánságát is kifejezte, hogy a keleti paktum csak kelet-európai államok, — tehát Oroszország, Németország, Balti államok, Lengyelország és Románia között jöjjön létre (Franciaország és Csehszlovákia részvétele nélkül). így Anglia vonakodott hozzájárulását adni egy orosz—francia defenzív szerződés közvetlen vagy közvetett megvalósulásához (akár Csehszlovákiával, akár anélkül). Ez érthetővé teszi Oroszországnak az őt számításon kívül hagyó londoni határozatokkal való elégedetlenségét, amelyekben Anglia ugyan késznek nyilatkozott az európai francia terület védelmére, de nem Franciaország európai helyzetének egyik keleti szövetségeser Csehszlovákia megvédésével való támogatására. A szovjet kormány tisztán látja Angliának a dunai paktumhoz való állásfoglalását is: hozzájárul ugyan a francia—olasz megegyezéshez, amely Ausztria függetlenségét biztosítja, de a volt Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak egymásközti paktumai semmiféle tekintetben nem érdeklik."3 5 A szovjet kormány február 19-i, a párizsi és londoni nagykövetei útján eljuttatott válasza a londoni tárgyalásokkal kapcsolatban nem érdekelte lényegében az angol külügyminisztériumot s nem érintette vonalvezetését — hiába fáradozott Vansittart a szovjet külpolitika megérttetésén. Ebben a február 19-i szovjet jegyzékben a többi között az a javaslat is bennfoglaltatott, hogy a négy európai nagyhatalom, a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és 33 Colvin: i. m. 42. 1. 34 Ld. a 32. sz. jegyzetet 33 Kiss Sándor helsinki-i magyar követ 1935. márc. 5-i jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/28—920. (Kiemelés tőlem — H.H. É.)
