Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 611-ebédlő társaságaiban, valamint a konzervatív politizáló vidéki kastélyokban — valószínűleg a félhivatalos náci külügyi szerv, a Ribbentrop-iroda angliai terjesztésre szánt propagandájának következményeképpen —, hogy Anglia és Németország tulajdonképpen megegyezett: Németország lesz az úr a szárazföldön és Anglia a tengeren. Ekkor jött vissza Lothian, tarsolyában a hitleri Ígéretekkel. Lothian beszámolóit megtárgyalták a kabinetüléseken és ezek szemmel láthatólag megerősítették véleményükben a többségükben amúgy is békéltetésre hajló minisztereket. Ez a helyzet várta 1935 február elején Étienne Flandin francia miniszterelnököt és Laval külügyminisztert, amikor három napos látogatásra érkeztek Londonba, hogy megtárgyalják a Németország és más nemzetek közti általános megegyezés lehetőségét, amely Németország esetében pótolhatná — mint erre az eseménnyel kapcsolatos kommüniké utalt — a versaillesi szerződés rendelkezéseit. E megbeszélések eredményeként jött létre a Londoni Protokol, amely egy, a locarnói szignatarikus hatalmak között kötendő légi egyezményt (légi Locarnót) és Kelet-Európa békéjét biztosítani hivatott kissé szelídebb keleti jiaktumot javasolt.27 A február 3-i megegyezéses londoni javaslat során Angliának sikerült mérséklőleg hatni a franciákra. Pl. a franciák azon kívánságát, hogy egy légi konvenció Anglia és Franciaország között akkor is létrejöjjön, ha Németországgal a megegyezés nem sikerülne, kategorikusan visszautasították. Az egyezmény szövege konciliáns hangú volt. A végleges szöveget a berlini angol és francia nagykövet. Sir Eric Phipps és François-Poncet nyújtotta át Hitlernek, aki Neurath külügyminiszter társaságában fogadta őket és azonnal kijelentette, elhatárol ja magát attól az állítástól, hogy Németország egyoldalúan fegyverkezik és hivatkozott a francia és szovjet fegyverkezések ütemére. Ekkor François-Poncet rámutatott arra, hogy Hitler már 1934-ben 300 000 főnyi hadsereget követelt és ezzel elismerte, hogy Franciaországnak joga van a nagyobb fegyverkezéshez. Hitler avval intette le, hogy időközben megváltoztak a körülmények.28 A német kormány hivatalos válasza nem keltett osztatlan lelkesedést Franciaországban, ugyanis a német kormány csupán a légi paktum kérdésében javasolta a közvetlen tárgyalások felvételét a brit kormánnyal, a londoni javaslat többi pontjához nem határozta meg álláspontját, visszatérésének lehetőségét a Népszövetségbe mint végső betetőzést jelölte meg. Utalt a jegyzék arra, hogy nem Németország hiúsította meg 1934. április 17-én a leszerelési konferencia folytatását, tehát nem Németországnak kell új javaslatot tennie. Minthogy Európa-szerte nagymérvű fegyverkezés folyik, ezért Németország igényei is megnövekedtek a „védelmi fegyverkezés" terén. Neurath külügyminiszter még utóbb hozzáfűzte, hogy Németországnak nem áll szándékában éket verni Anglia és Franciaország közé, de „elvi okokból van szüksége a német—angol kettős konverzáció proponálására".29 A német válasz nagyjában megfelelt a londoni várakozásoknak, bár, mint Széchenyi londoni magyar követ 27 A légügyi megállapodás a vonatkozó javaslat tulajdonképpen csupán a locarnói egyezményben vállalt kötelezettségek kiterjesztése, illetve a szerződés rendelkezéseinek precizírozása és egy hirtelen légi támadás esetére való applikálása. Ld. erre Széchenyi 1935. febr. 15-i londoni jelentését. OL. Küm. Pol. 1935—2/5—577. 28 Erről a félórás jelenetről bővebben ad ismertetést V. Mastny, a berlini csehszlovák követ titkos jelentésében a londoni tárgyalások német visszhangjáról. Berlin, 1935. febr. 5. AMZV. P. Z. 11/1935. 29 Masirevich berlini bizalmas jelentése, 1935. febr. 18. és 1935. febr. 22-i számjeltávirata. OL. Küm. Pol. 1935 — 2/19—670 és 686.
