Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

'610 H. HARASZTI ÉVA ország és Oroszország félelmetes erejű koalíciójával kell szembenéznie. Helyt kell állnia a fenyegetéssel szemben. Érdektelenek vagyunk viszont abban, hogy milyen erős az angol hadsereg. A német történelem legnagyobb lélektani tévedése az volt, hogy a háború előtti német politika vitássá akarta tenni az angol népnek a tengeri szupremáciára irányuló történelmi jogát. Éppen ilyen képtelen gondolat, hogy egy szerződés megszüntetheti azt a hagyományt, melv az Európa közepén élő németség létérdekéből fakadt, amelyet Németország 1000 éven át ápolt és utóbb Poroszország testesített meg, — nem —, ez abszurd gondolat. Az angol nép hagyományos erényein alapszik Anglia tengeri fölénye. Éppen így alakultak ki a német katona erényei. 3) A légierő. Ez új fegyvernem és ebben teljes egyenlőséget kérünk Angliával. De ha Németország viszont csak Anglia fejlődő légierejével tart lépést, úgy súlyos hátrányba kerül Franciaországgal szemben; ebben az esetben az említett paritás azzal a veszélylyel jár, hogy Németország nem lesz képes Francia- és Oroszország együttes támadásával szemben helytállni. Kétoldalú megállapodások ellen nem tiltakoznék. Az még mindig jobb a semminél." Ezek után Lothian megkérdezte Hitlert, helyeselné-e, hogy Anglia és Németország folytassanak tárgyalásokat olyan terv kidolgozására, mely 10 évre biztosítaná Európa egyensúlyát. Hitler igenlő feleletére Lothian megállapította: „Leghelyesebb, ha megbeszélésünkről tájékoztatom a miniszterelnököt, Simont és Baldwint, és közlöm, hogy angol—német tárgyalásokat folytathatnánk egy olyan terv megvalósítására, amely 10 évre biztosíthatná Európa békéjét." Hitler: „Helyes. Ha most úgy beszélhetne, mint egy történelemszakos diák — és nem mint kancellár —, azt mondaná, Anglia és Németország leginkább azzal óvhatnák meg a békét, lia közösen kijelentenék, hogy ez a két ország mindenkit megbüntet, aki a békét megszegi — bárki legyen is az." Lord Lothian benyomásairól természetesen tájékoztatta Baldwint, Sir John Simon külügyminisztert és nézeteiről két hosszú levelet tett közzé a The Times-ben. A következő hetekben mint közvetítő tevékenykedett a Whitehall és a Wilhelmstrasse között.25 De vajon a hivatalos angol külpolitika egyetértésével találkozott-e a félhivatalos békéltetők közbenjárása? Az angol külügyminiszterhelyettes, Sir Robert Vansittart, Barthou halála után igen problematikusnak látta a kollektív biztonság politikájának továbbfejlesztését. Vansittart fokozatosan szembe került Simon külügyminiszterrel. Míg ő (Vansittart) a Szovjetunióval való együttműködés érdekében fáradozott, Sir John Simon világosan, egyértelműen, hivatalos formában elsőként fogalmazta meg a békéltetés politikáját. Lothian látogatása előtt Simon 1935. január 19-én a többi között ezt írta V. György királynak: „Két Németország között választhatunk: a megegyezés és szabályozás nélkül állandóan fegyverkező Németország és a között a Németország közt, amelyik megkapta jogainak elismerését és a békeszerződések bizonyos változtatását, a népek közösségébe lép és ilyen vagy olyan módon hozzá járul az európai biztonsághoz. Nem kétséges, melyiket bölcsebb választani."28

Ezekben a hetekben terjedt el Londonban az úri klubokban és a City 25

Ld. a Lothian—Hitler beszélgetés szövegét: Butler: i. m. 330—337. 1. Röviden említést tesz róla DGFP. Ser. C. Vol. 3. — Magyarul közlöm a teljes szöveget Butler alapján a „Békéltetők" c. id. közleményemben. 26

Colvin: Vansittart in Office. London. 1965. 40. I.