Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I
A MAGYAR ELLENÁLLÁS ÉS 1944. OKT. 15. 53 Nem célja e munkának, hogy elemezze a dokumentum egyes tételeit,5 3 csupán annyit tartunk szükségesnek hangsúlyozni, hogy a KP ebben félreérthetetlenül leszögezte: az újjászülető demokratikus Magyarország „a munkásosztályra és a parasztságra, a magyar nép nagy többségét kitevő és szilárdan demokratikus két osztályára, de úgyszintén a magyar társadalom összes dolgozó rétegeire (kisiparosság, értelmiség stb.) kíván támaszkodni".54 Vagyis a KP a munkásparaszt demokratikus diktatúra államának feladatait fogalmazta meg e nagy jelentőségű okmányban. A tervezetet megvitatta és jóváhagyta a KP Központi Bizottsága és javasolta, hogy terjesszék a Magyar Front Intézőbizottsága elé megerősítés és elfogadás végett. Ezzel is bizonyítani akarta, hogy a KP az igazi demokratikus erőkkel a szövetséget nem ideig-óráig tartó taktikai fogásnak, de nem is elvtelen kapcsolatnak véli, hanem hosszú, távlati perspektívával rendelkező, őszinte együttműködésnek tekinti. A viharosan fejlődő események azonban keresztülhúzták a programtervezettel kapcsolatos elképzeléseket, nem sikerült azt a Magyar Front Intézőbizottsága elé terjeszteni.5 5 Mivel Horthy válasza a Magyar Front memorandumára még október elején is váratott magára, a KP KB utasította a Katonai Bizottságot a Gömbös-szobor felrobbantásának végrehajtására. Gondos előkészületek után — erre annál is inkább szükség volt, mert néhány nappal előtte „ismeretlen tettesek" szurokkal leöntötték a talapzatát és fokozottan figyelték a szobrot—a Padányi Mihály vezette Marót csoport a Nitrochémiai Intézettől szerzett nagy erejű robbanóanyaggal, a fasiszta vezér halálának évfordulóján, október 6-án ledöntötte az Erzsébet híd budai hídfőjénél álló márványszobrot. A fasiszta lapok másnap a megdöbbenés hangján írtak a „merényletről". Akikhez nem jutott el a robbanás döreje, a fasiszta propaganda üvöltő hangján eljutott másnap a fegyveres harcra felhívó kommunista jeladás. Hogy erről van szó, még a fasiszták sem titkolták. Az emlékmű „egyes darabjait a robbanás ereje 30— 50 méter távolságra is elröpítette és maga a talapzat is súlyosan megrongálódott — írja a nyilas Összetartás. Bizonyság lehet arra, hogy szörnyű erejű robbanó anyagot használtak a merénylők." Majd így folytatja: „Éreztük, hogy ez a rombolás a nemzet na'gy egyetemének szólt . . ,"5 e Ebben valóban nem tévedtek. A kommunista partizán akciógárdák egyben fokozták a náci és nyilas katonai járművek elleni robbantásokat is. Különösen megnövelték az ellenállásra, tüntetésre, robbantásokra felszólító röpirat-propagandát. Utóbbiba erőteljesen belekapcsolódott a polgári ellenállás is. Budapest utcái, házak, gyárak, középületek falai harcra mozgósító jelszavakkal teltek meg. A kormány a hallatlanul „elszaporodott' „röpcédula-háború" (a puccsra készülő nyilasok is fokozták ez irányú tevékenységüket) megállítására rendeletet adott ki, mely halálbüntetést helyezett kilátásba a terjesztők ellen. A rendelet hatálya kiterjedt azokra is, akik átveszik, vagy az utcán felveszik és tovább adják a röpiratokat.5 7 Főleg katonai, de a belső helyzet gyors rosszabbodása, az október elején történt események végül is határozottabb intézkedésekre, köztük a Magyar Fronttal való közvetlen tárgyalásra késztették Horthyt. 53 Az elemzést lásd Szabó Bálint: „Népi demokráciánk". Kézirat. 54 Dokumentumok . . . 553 — 557.1. 55 Pl Archívum, Kállai Gyula visszaemlékezése. 56 Összetartás, 1944. okt. ÍO. 57 Függetlenség, 1944. okt. 5.
