Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Vass Henrik: Kortörténet és a Párt tudományos politikája 572/III
574 HOZZÁSZÓLÁSOK 574 A politika és a közvetlen közelmúlt összefonódottsága viszont egy ellentétes tendenciát is táplál. A közelmúlt történeti feltárása ugyanis nemcsak tanulságokkal szolgálhat a politika számára, hanem — különösen akkor, ha művelői szem elől tévesztik tevékenységük közvetlen és közvetett hatását — szándékait keresztezheti, akadályozhatja alapvető célkitűzései megvalósítását. Itt három körülményt kell különösen figyelembe venni: — A nemzeti történet tartalmában jelentős változások mentek végbe. Alapvetően megváltozott a nemzetközi helyzet és ebben hazánk belső és nemzetközi helyzete is. Itt nem egyszerűen „más" korról van szó, hanem minőségi változásról, amit itt nincs mód részletesen taglalni, de úgy hiszem nem is szükséges. A szocializmus történetét tehát csak szélesebb összefüggésben, komplex módon lehet vizsgálni, a folyamatok belső dinamikájának érzékeléséhez pedig a konkrét tények nagy tömegének ismerete, elemzése szükséges, amit ma már csak a rokontudományokkal együtt lehet eredményesen elvégezni. „Az építőanyag", amelyre a történésznek az egész bonyolult valóság vizsgálatára és a munka során felmerült hipotézisek igazolására szüksége van, gyakran — különböző okok miatt — korlátozott és még jelentős mértékben rendezetlen. Köztudott, hogy a politika (a szocialista politika is mindaddig, amíg kapitalista környezet van) mindig tartalmaz bizalmas, titokban tartandó mozzanatokat. Mivel a kortörténet időszakában a politika még nem egészen történelem, hanem még politika is — bizalma s anyagait még titokként őrzi olyan tempóban csökkenő mértékben, ahogyan az idő történelemmé teszi a múltba távolodó jelent. Ez — mint erre Incze Miklós is utalt — mindenképpen a források kutat- 1 hatóságának korlátozásával jár. Ennek megállapítása mellett szükséges azt is megjegyezni, hogy a fentiek ellenére a tények és a források olyan hatalmas tömege áll a kutatók rendelkezésére, amelyek lehetővé és jogossá teszik az igényt a közelmúlt és a jelenkor történetének feldolgozására. Később — a forrásanyag teljes birtokában — a kutatók talán korrigálják a kortörténeti munkák egyik vagy másik tételét, következtetését, ez azonban nem csökkenti a kortörténet művelésének jelentőségét, csupán bonyolultságát érzékelteti. — A politika valamennyi időszak közül a közelmúlt történetére a legérzékenyebb. A történeti elemzés esetleges hibái ez időszakot illetően nemcsak tudományos tévedések, hanem politikai hibaforrások lehetnek. A feudális kor társadalmának történeti elemzése nyilvánvalóan nem járhat a mai politikában olyan következményekkel, mint ha rosszul elemezzük a követlenül mögöttük álló két és fél évtized társadalmi fejlődését. S figyelembe véve a kutatási lehetőségek említett korlátait, ez a veszély a legújabb időszak kutatásában jóval nagyobb, mint a régebbi időszakok már sokszorosan feldolgozott és kritikai átértékelésekben kikristályosodott feltárásában. , Itt kétségtelenül növelik a kortörténettel foglalkozók nehézségeit az 1956 előtti történetírás ballasztjai, amikor — különösen a kortörténettel való foglalkozás — mindenekelőtt a korabeli dokumentumok igazolását, magyarázatát és propagandáját szolgálta, a szubjektív szándék gyakran az objektív szükséglettel lett azonosítva. Az ilyen szellemben született, a jelenkor történeti kérdéseivel foglalkozó művek a történeti fejlődésnek olyan modelljét rajzolták meg, amelyben a valódi, igazolt tények sokszor összefonódtak a dogmává emelt különböző korabeli tévedésekkel. Ez már a múlté. Ma a pártvezetés a valóság teljes feltárására ösztönzi a kutatókat, napjainkban az igazat feltárni nem személyes hőstett, hanem társadalmi igény. Ez lehetővé teszi a kortörténet művelője számára — a
