Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Vértes György: A kortörténet forrásai az Országgyűlési Könyvtárban 575/III
HOZZÁSZÓLÁSOK 575 fennálló valóságos nehézségek ellenére, — hogy történetileg hiteles, a politika tudományos megalapozását segítő műveket alkosson. Végül: ismert tény, hogy a közvetlen közelmúlt feltárásában a történész személyesen is sokkal inkább „érdekelt fél", mint a régebbieknél, hiszen átélője, sőt aktív részese a folyamatnak, amit értékel. Ez előny is egyben, hiszen a kutatónak nemcsak a holt forrásokkal van dolga, hanem „érzi" a kor levegőjét is. Mégis „pártossága" elkerülhetetlenül szubjektívebb, politikai meggyőződése eleve pro vagy kontra befolyásolja vizsgálódása szempontjait. Belső kontrollal, lappangó prekoncepcióval nyúlhat eleve a kutatandó tárgyhoz. A megismerés a tudományra támaszkodik, de több okból nem lehet teljesen egzakt ez a megismerés. Ez fokozottan áll a jelenkorra. A kortörténet és benne a jelenkor kutatójának mégis arra kell törekednie, hogy minél egzaktabban közelítse meg a valóságot, csökkentse a „kortárs" szubjektív helyzetéből következő veszélyeket. Az utóbbi évtizedben született számos kortörténeti feldolgozás — monográfia, tanulmány — bizonyítja e követelmény realitását. Helytelen volna a fentebb vázolt nehézségeket figyelmen kívül hagyni. De világos: a tudományosan megalapozott politika nem nélkülözheti a tudományos kortörténeti feltárást. A marxista történetírástól az elmélet és a gyakorlat egyesítésének elvi feltétele is megköveteli a közelmúlt és a jelen történelmileg döntő fontosságú kérdéseinek a feldolgozását. A közelmúlt és a jelen tanulságainak tudományos elemzése az egyik legfontosabb feladat, amellyel a történész közvetítőn segítséget nyújthat a ma politikai feladatainak megoldásához. Egyebek mellett így fonódik egybe a kortörténet marxista töltetű művelésében a politika és a tudomány kölcsönhatása, érdekegysége. Megítélésem szerint ez a vándorgyűlés is hozzájárul majd a történettudomány e bonyolult területén jelentkező problémák megoldásához. Vértes György: A kortörténet forrásai az Országgyűlési Könyvtárban Incze Miklós előadásához kapcsolódva szeretném figyelmüket felhívni azokra a lehetőségekre, amelyeket az Országgyűlési Könyvtár nyújthat a kortörténet kutatói számára. A száz esztendővel azelőtt létesült és csak az országgyűlési képviselők rendelkezésére állt zárt jellegű Országgyűlési Könyvtár 1952-ben minisztertanácsi határozattal nyilvános közkönyvtárrá vált. Azóta az Országgyűlési Könyvtár tulajdonképpen már csak névleg „országgyűlési", és a szocialista könyvtárhálózatban a legújabbkori történelemtudomány és a jogtudományok országos tudományos szakkönyvtára. Történelemtudományi vonatkozásban a legújabbkor kezdetét 1917-től határoztuk meg, a Nagy Októberi kSzocialista Forradalom kezdetétől, amely új korszakot nyitott a világtörténelemben. Problémát okozott azonban a korszakhatár meghatározása. Eleinte a második világháború befejezésével határoltuk el feladatainkat, és a politikát is főgyűjtőkörünknek tekintettük. Ez azonban nem bizonyult megfelelő megoldásnak, ezért a legújabbkort napjainkig értelmezzük. A gyakorlat ugyanis azt bizonyította, hogy ami ma politika, az a 3*
