Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Bekény István: A kortörténet levéltári forrásai 558/III
560 BEKÉNY ISTVÁN séget rója a kortörténet kutatójára, hogy még a levéltári munka megkezdése előtt, de legkésőbb annak folyamán részletesen és pontosan tájékozódjék afelől, hogy az igazgatási ügyeknek az a csoportja, köre, melyekből témája összetevődik, mely szervek hatáskörébe tartozott a feldolgozott időszakban. De a kutatási előkészületek még ezzel sem érnek véget. A kortörténetírás időszakának van ugyanis még egy további jellemzője, mely további nehézségeket okoz a kutatónak. A kortörténet időszakának történeti értékű iratait részben már a megfelelő levéltárakban találjuk, részben azonban még levéltáron kívül: létrehozójuk vagy azok utódjának, örökösének megőrzésében. Ez a státusbeli különbség az iratok forrásértékét természetesen a legcsekélyebb mértékben sem érinti. Mégis — amint a továbbiakban vázolni igyekszem — az iratok e két csoport ját használhatóságuk szempontjából határozottan meg kell egymástól különböztetni. Ahhoz tehát, hogy akár a témaválasztásnál, akár a kutatómunka megtervezésénél ezt a megkülönböztetést a kutató érvényesíteni tudja, mindenekelőtt azt kell tudnia, mely fondok vannak már levéltárban és melyek nem. Az Országos Levéltár több mint tíz évvel ezelőtt jelenttette meg sokszorosításban a megőrzésében volt fondok jegyzékét. Azóta persze rengeteg új fond került be a raktáraiba és igen sok fond évkörére és terjedelmére vonatkozó adat megváltozott. Ezekről az elsősorban az utolsó évek anyagát érintő változásokról azonban — a megfelelően kiegészített, módosított és megfelelő példányszámban közzétett fondjegyzék hiányában — a kutatók csak némi utánjárással tudnak tájékozódni. Ami az elmúlt év eleje óta tanácsi felügyelet alá helyezett területi levéltárakat illeti, ezek fond jegyzékének első füzete 1962-ben látott napvilágot, azóta, 1967-ig, további 9 füzet jelent meg. A még hiányzó füzetek megjelentetésével, továbbá a már megjelenteknek — esetleg a Levéltári Szemlében történő — rendszeres kiegészítésével — értesülésem szerint — a Levéltári Igazgatóság foglalkozik, s néhány újabb füzet rövidesen meg is jelenik. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatósága foglalkozik azzal a tervvel is, hogy az ország összes levéltári intézményeiben őrzött fondok legelemibb jellemzőit (cím, évkör, terjedelem) magában foglaló jegyzékekkel örvendeztesse meg a kortörténetírás művelőit. A tervet még abban az esetben is a legnagyobb örömmel kell fogadni, ha annak megvalósítása csak néhány részletesebb (esetleg az egyes iratokig lemenő) segédlet publikálásának elhalasztását vonná maga után. A teljes, naprakész fondjegyzék nélkül a kutató is, az aktája után futó állampolgár is találgathat, levelezhet és tanakodhat sorstársaival afelől, hogy vajon X szerv anyaga, vagy az anyag valamelyik sorozata vagy évfolyama levéltárban van-e már (s ha igen, melyikben), vagy még irattárban van, vagy pedig netán elpusztult. Nagyon nagy általánosságban talán azt lehetne mondani, hogy az 1950 előtti iratok többnyire már az illetékes levéltárak raktáraiban vannak és elsődleges levéltári feldolgozásuk részben — a felszabadulás előtti és egyes felszabadulás utáni iratok viszonylatában — már megtörtént, az iratok tehát viszonylag jól kutathatók, részben pedig — a felszabadulás utáni iratok maradék részének viszonylatában — meglehetősen lassan halad. Már pedig megfelelő levéltári feldolgozás nélkül a korszakunk szerveinek irataiban való kutatás meglehetősen nehéz vállalkozás. De igen nehéz vállalkozás az iratok levéltári feldolgozása is. Az iratkezelési munka színvonala korszakunkban ugyanis igen alacsony volt, az iratok mennyiségi növekedésével párhuzamosan sem az iratok csoportosításánál, sem a segédletek készítésénél
