Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Bekény István: A kortörténet levéltári forrásai 558/III
558 BEKÉNY ISTVÁN és specializálttá vált, s emellett az irreverzibilis specializálódás mellett a logikai elem gyorsan tör előre. A kultúrhistorikusnak a jelenkorban egy világképmodellben kell megpróbálni gondolkodni és ez jelenleg még kidolgozatlan terület. Mondanivalóm összegezése helyett legyen szabad egyfelől Ernest Labrousse véleményét idéznem arról, hogy megírhatja-e a történész saját kora történetét: „nincs választásunk, ez a történet mindenképpen megíródik, és leggyakrabban a történelem ellen íródik meg. Annál inkább a történelem ellen íródik majd, minél jobban tartózkodnak a történészek az ebben való részvételtől",31 másfelől arra utalnom, hogy a kortörténet, a jelenkorkutatás problematikája mindezideig kimunkálatlan, és sok teendő áll még előttünk. KOR REFERÁTUMOK Bekény István: A kortörténet levéltári forrásai A levéltári irat, a levéltári anyag fogalmának meghatározása nemcsak a nagy társadalmi-ideológiai átalekulátck Eoián változik, hanem ceakncm minden ország minden generációja újra fogalmazza azt magának. Ma nálunk levéltári iratnak, levéltári anyagnak tekintjük a gazdasági, szociális, politikai, jogi, honvédelmi, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős történeti értékű iratot, fényképet, filmet, hangfelvételt és egyéb adathordozót (pl. lyukkártyát) tekintet nélkül arra, hogy mikor jött létre, hogy kinek a tulajdonát képezi és hogy hol őrzik. Levéltári anyag tehát szerintünk az állami hatóságok, hivatalok, intézmények, intézetek, vállalatok és más gazdálkodó szervek, továbbá a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek és más jogi személyek működésével kapcsolatos és rendeltetésszerűen náluk levő iratok, fényképek stb., függetlenül attól, hogy azok máris valamelyik levéltár megőrzésében, az azokat létehozó szerv birtokában, avagy pedig éppen személyi tulajdonban vannak. Talán nem is túl nagyfokú szakmai önérzettel így azt is mondhatnám, hogy a levéltári anyag önmagában is elegendő forrása a történetírásnak, tehát a kortörténetírásnak is, mert az iratok, és így az azok szürke tömegéből kiváló, kiemelkedő történeti értékű iratok — mint valami mindenütt jelenlevő kísérőjelenségek — hű képet nyújtanak a társadalom életének minden jelentősebb mozzanatáról. Ez a megállapítás azonban mégis csak túlzásnak bizonyul, ha meggonduljuk, hogy a levéltári anyagban a tárgyalt kérdéseknek csak és kizárólag egyetlen vonatkozása — az igazgatási — tükröződik vissza. A levéltári anyagot alkotó irat, fénykép stb. épp abban különbözik az írás, a fényképezés és az adatrögzítés más termékeitől, hogy eredeti rendeltetése, létrehozásának célja nem az események, az adatok öncélú rögzítése, nem is az azok felőli öncélú tájékoztatás, vagy azok öncélú közlése, de nem is a tudományok fejlesztése, vagy az ismeretek terjesztése és legkevésbé a szórakoztatás volt. 31 L'historien face à son temps. 31. 1. Ernest Labrousse felszólalása.
