Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái 545/III
554 IIÍCZE MIKLÓS általánosságban érvényes: a középkori magyar megyékről, a forrásanyag szűkössége miatt, általában keveset tudunk, a XVIII. századi megyére viszont áttekinthető és lényeges információkat tartalmazó forrásanyaggal rendelkezünk, míg a XIX. század második felének kiegyezés utáni magyar megyéjéről megint csak keveset tudunk, most azonban már azért, mert igen nagy tömegű s igen nehezen áttekinthető forrásanyaga van, ami azonban ugyanakkor kevés viszonylag lényeges, érdemi információt tartalmaz. Ennyit tartottunk feltétlenül szükségesnek elmondani a források alapvető fontosságú problémájáról. Most ismét fel szeretnénk hívni a figyelmet arra — más összefüggésben erről már szóltunk —, hogy a jelenkorkutatás, a kortörténet általában olyan történeti periódus eseményeit tárgyalja, amely időszakot a jelenlegi generációk láttak és átéltek, illetve jelenleg is átélnek. Milyen ez a szóbanforgó időszak? Mi jellemzi specifikusan a történelemnek e jelenlegi kortörténeti szakaszát? Azt hisszük, nem tévedünk, ha elsősorban a szemünk előtt is folyó események gyorsuló ütemére hívjuk fel elsősorban a figyelmet, az eseményeknek, az ismeretfelhalmozásnak, az információnak és a kommunikációnak a torlódására és a gyorsulására,2 3 Mindebből két probléma következik. Az egyik a kortörténet számára mindenképpen forrástani kérdés. Itt ugyanis nem egyszerűen csak arról van szó, hogy sok a rendelkezésre álló forrás, hanem arról is, hogy a források összefüggése időben meggyorsul, az információ időben olyan sűrűvé válik, amilyen régebben, előző történeti korszakokban nem volt. Az információk és az ezeken alapuló emberi döntések hihetetlenül meggyosulnak és torlódnak. A jelenlegi tudományos, technikai (műszaki) forradalom korában súlypont-átterelődés megy végbe az információtorlódás és onnan — természetesen — az ágybéli torlódás irányában. Az egyik — jelzett — probléma tehát az, hogy mindennek következtében az ember döntési nehézségek elé kerül. Ám ugyanakkor egyidejűleg a másik probléma is jelentkezik; a természettudományos világkép és a természettudományos bázis gyors cserélődése.2 4 Összefügg ez természetesen azzal a közismert jelenséggel, hogy az emberiség történelme folyamán hói a társadalomtudományok, hol a természettudományok járnak elől a tudományok fejlődésében. Jelenleg kétségkívül olyan korszakban élünk, amikor a természettudományok rendkívül erőteljesen fejlődnek, előretörnek, általában a társadalomtudományok előtt járnak. De az előretört természettudományokban is adódik egy zavar a gyors előretörésből. (Pl. a fizikusok többsége is lemarad saját tudománya gyors fejlődéséhez képest, nem tud elég gyorsan átállni, mert a tudományos bázis túl gyorsan cserélődik ki, egészen új tudományágak is előugranak, egy tudósgeneráció kétszer-háromszor is át kell, hogy képezze magát.25 Tehát azok a természettudósok is zavarba kerülhetnek, akik a jelenlegi tudományos-technikai forradalom élén haladnak.) A történész számára módszertani problémaként jelentkezik az a kérdés, hogy hogyan tud ezzel a gyors fejlődéssel együtthaladni, hogyan éri utói az információt, mikor vannak periódusváltások. 23 Vö.: Marx György idevágó cikkeit. — Továbbá: Bekény István korreferátuma és Makkai László hozzászólása jelen referátumhoz. 24 Vö.: Makkai László: Jelenkorkutatás és művelődéstörténet c. hozzászólását. 25 Ld. uo.
