Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái 545/III
A KORTÖRTÉNET ELVI ÉS MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI 551 az időszaknak a primer (levéltári) forrásanyaga a nyugati országokban általában nem áll a történeti kutatás rendelkezésére. Ezen a tényen érdemben nem változtat az, hogy a legutóbbi időben, napjainkban, elsősorban Angliában, de Franciaországban és Ausztriában is további évekre, időszakra is megnyílik a levéltári kutatás lehetősége; amíg ugyanis ennek a gyümölcsei a történeti munkák, feldolgozások terén beérnek, a szokásosan felvett 50 éves határ is időben előrébb tolódik, másrészt az elvi állásponton ez a tény alapjában természetesen nem változtat. Nálunk Magyarországon és általában a népi demokráciákban a prim ér levéltári források vonatkozásában más a helyzet, mint a nyugati országokban; itt ugyanis lényegében egybeesik az általunk adott kortörténeti periodizáció kezdő határával — 1945-tel — az az időszak, ameddig primér források, amennyiben és amilyen mértékben megmaradtak, a kutatás rendelkezésére állanak, mivel 1945-től, az említett korszakhatártól ezekben az országokban a társadalmi forma megváltozása, társadalmi-gazdasági és politikai rendszerváltozás következett be, aminek a folyományaként a levéltári források tekintetében más a helyzet, mint a nyugati országokban, ahol ilyen jellegű változásra nem került sor. Nyilvánvaló viszont, hogy egy korábbi, kapitalista formáció záróhatárán belül nem szükséges és nem érdemes a levéltári iratanyag vonatkozásában lényeges kutatási fenntartásokat tenni. Ez a tény természetesen lényeges előnyt és kutatási modernizálódást jelent a legújabb kor kutatási lehetőségeiben. A társadalmi forinaváltozás ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kortörténet, a jelenkor-kutatás, tehát az 1945 utáni korszak története szempontjából nálunk Magyarországon és általában a népi demokráciákban a vezető szerepet játszó kommunista pártoknak volt és van döntő szerepük, és ezért döntő jelentőségűek ebben a korszakban a párttörténet művelési lehetőségei — és itt igen lényeges, hogy a megfelelő források hogyan állnak rendelkezésre. A kortörténet tudományos művelése tekintetében a fő problémát a források mikénti rendelkezésre állásában látjuk. A kortörténet művelésének alapvető nehézsége tehát nem a történeti távlat hiányában rejlik, hanem mindenek előtt а forrásanyag hiányosságaiban. Nem mintha a régi korokra nézve a forrásanyag teljes volna, vagy minden történész megfelelő mennyiségű és értékű forrással dolgoznék,2 0 hanem — a dolgok természetéből érthetően — а döntő forrásanyag nem hozzáférhető volta miatt. Persze e tekintetben is áll az, hogy sok esetben a régen történt eseményekről is előkerül olyan forrásanyag, ami utólag megváltoztathatja a már kialakult történeti képet. De azért a kortörténeti forrásanyag eléggé lényegesen más. Ha viszont a kortörténet, a jelenkorkutatás művelésének a tematikáját és kutatási elveit ahhoz igazítjuk, hogy lényeges források nem (vagy gyakran nem) állanak rendelkezésre, illetve ahhoz, hogy mennyiben limitáltak a rendelkezésre álló források, akkor művelhetjük tudományosan a kortörténetet, csak tudnunk kell, hogy milyen limitációkkal dolgozunk. Pl. ha az 1950-es évek első felének a hazai történetét akarjuk megírni, akkor tudnunk kell, hogy erre a problémára nézve pl. a sajtó is forrás ugyan, de nagyon indirekt forrás, és ennek 20 Uo. 764. 1. — The Journal of Contemporary History. I. évf. 1. sz. (1966): „Korunk statisztikailag megfogható, mérhető és mórlegelhető forrásanyaga minden korábbi korszak forrásanyagát felülmúlja." Id.: H. Haraszti Eva: i. m. 480. 1. (Persze ez általában vonatkozik a legújabbkori történet forrásaira.) — Ugyanezzel a gondolati tartalommal találkozunk a Pensée id. cikkében, ugyancsak a legújabb korra értelmezett jelenkortörténetre nézve.
