Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái 545/III

A KORTÖRTÉNET ELVI ÉS MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI 549 A zavar onnan adódik, hogy, mint ismeretes, a történelem szó két egymástól teljesen különálló forgalmat jelöl. Jelöli azt, ami megtörtént, és jelöli azt, hogy milyen véleményünk van arról, ami megtörtént, — akár tudományos, akár más módon és eszközökkel. A kortörténet, a jelenkorkutatás tudományosan természetesen az elsőként említett történelemfogalom szerint definiálható, hiszen a valóságot csak a valóság szempontjából lehet meghatározni. Ebben az értelemben tehát a kortörténet magának a történésnek az éppen folyamatban levő szakasza. A történelemről vallott kortársi vélekedés — vélemény viszont — amit természetesen a politikai vezetésnek, a művelődéspolitikának, az oktatásügyi politikának és benne természetesen a történelemtanításnak elkerülhetetlenül figyelembe kell venni — a tudat-tartalom szempontjából definiálódik. Különösképpen figyelemmel kell lenni tehát a történelemoktatásnak arra, hogy a történeti valóság tudományos igényű megismerése milyen létező, szubjektív élményektől is befolyásolt, tudattartalmakban ütközik, de ahogyan pl. a kémiai vegyületeket nem lehet definiálni az azokról való szubjektív vélemény alapján, lényegébenvéve ugyanúgy nem lehet a kortörténetet szubjektív vélemények — egymás mellett létező, egymásra ható és összefonódó szubjektív vélemények — alapján definiálni. Az ilyen értelmű kortörténeti szemlélet problémája tehát — összefoglalóan nyomatékosan hangsúlyozzuk — rendkívül fontos a politika, a művelődéspolitika, az oktatásügy, benne a különböző szintű gyakorlati történelemoktatás szempontjából, de világosan kell látnunk, hogy az ilyen értelmű történelemszemléleti probléma nemcsak a kortörténet, nemcsak a jelenkorkutatás problémája, hanem az általános történelemszemlélet problémája is, ami messze túlmutat a kortörténet problémáján. így fejtegetése nem ennek az előadásnak feladata, de fontosságára és a kortörténeti problémáknak ebben az összefüggésben való jelentkezésére nem mulaszthatjuk el felhívni a figyelmet. Mindezek előrebocsátása után, felmerül most már a kérdés: hogyan határozhatjuk meg tudományosan a kortörténet jogalmát? Az eddig mondottakból tudjuk már, hogy a jelenleg folyamatban levő történelmi szakasz — a kortörténet — fő kritériuma a történeti lezáratlanság. A legújabb koron belüli ama történelmi szakaszok, amelyek a történeti periodizáció ismert kritériumai alapján lezárt történeti szakaszok, a legújabbkori történet és nem a kortörténet szakaszai. A kortörténet tehát tudományos értelemben véve a legújabbkor legutolsó szakasza, a legújabbkori történelem éppen folyamatban levő, még le nem zárult történeti szakasza. Ami ugyanis lezártnak tekinthető történeti szakasz a legújabbkor történetén belül, az még nem kortörténet. Véleményem szerint tehát a jelenlegi kortörténet világviszonylatban 1945, a második világháború lezárulása után kezdődik, mivel ekkor indult a legújabb, napjainkban is folyamatban levő, még le nem zárult történeti periódus. Milyen kritériumokkal határozható meg a jelenleg folyamatban levő kortörténeti periódus? A nyugati fejlett tőkés országokat tekintve az imperializmus új szakasza, az állami monopolkapitalizmus uralkodóvá válása a második világháború után jellemzi ezt az időszakot. (Csak közbevetőleg és érintőlegesen utalok arra, hogy az állami monopolkapitalizmus csírái — gondoljunk Lenin megjegyzéseire — már az első világháború idején jelentkeznek; döntő lökést az 1929—1933. évi gazdasági világválság, azon belül az 1931-es pénz- és hitelválság adott az állami monopolkapitalizmus kialakulásához, amit a második világháború időszaka nagymértékben elősegített, de uralkodóvá az állami