Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái 545/III
A KORTÖRTÉNETÍRÁS KÉRDÉSEI* Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái A kortörténet, a jelenkorkutatás fogalma általánosan használatos. Az azonban tudományosan tisztázatlan, hogy ez a fogalom valójában mit takar, hogy milyen kritériumok alapján vonjuk e fogalom alá a vonatkozó jelenségeket. Ismereteim szerint nincsenek komoly törekvések a kortörténet fogalmának a tisztázására.1 Általában praktikus megközelítéssel és megfelelő elvi megalapozás nélküli történetírói gyakorlattal találkozunk a vonatkozó történeti irodalomban. Századunk, a XX. század történetét, vagy a jelenben a társadalmat alkotó nemzedékek által megélt történelmi korszak történetét, tehát nagyjában egészében az utolsó ötven óv, az első világháború óta eltelt időszak történetét szokásos kortörténeten érteni. Ennél időben szűkebb, de pontosan meg nem határozott értelmezés esetén pedig a kortörténet, a jelenkorkutatás valóban tudományos voltának a kétségbevonását hirdető nézetekkel lehnt gyakran találkozni. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy évtizedünk nyugati tudományosságában a jelenkorkutatás igen kiterjedt és megerősödött.2 Elsősorban arról van ugyanis szó, hogy nyugaton a legjobb esetben is az első világháború kitörésével, ha nem a századfordulóval (egyes nyugat-német történetírók pedig már Bismarck bukásával) veszik fel a kortörténeti periódus kezdő határát.3 így *A Magyar Történelmi Társulat országos vándorgyűlése (1969. augusztus 26.) megvitatta a kortörténet elvi és módszertani problémáit. Az alábbiakban közöljük a vita referátumát, a korreferátumokat és a hozzászólásokat. A vita végén Incze Miklós válaszolt a hozzászólásokra és az elnöklő Zsigmond László, a Századok szerkesztőbizottságának elnöke mondott zárszót. 1 Hazai történeti irodalmunkban kortörténeti témájú cikk Lissauer Zoltán : Marx és a kortörténet (Párttörténeti Közlemények, 1968. 2. sz.), elsősorban Marx történeti módszerével foglalkozik. — Lederer Emma: A történelem tudományossága. Egyes történelmi irányzatok bírálata (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1968. 99 1.) е., a Társadalomtudományi kismonográfiák sorozatban megjelent írása nem ejt szót a kortörténet problematikájáról. — A probléma elvi és módszertani, érdemi megközelítését nem találjuk a szovjet ós a népi demokratikus történeti irodalomban sem. A nyugati tudományosságot illetően hasonló a helyzet. 2 ,,A veszély ma már — olvassuk a jelenkortörtóneti angol nyelvű folyóirat: »The Journal of Contemporary History« bemutató számában (1966) a legújabbkori történelem kutatásának elvi és módszertani kérdéseit fejtegető bevezető, iránymutató cikk szerzőjének, L. Woodward-nak a tollából (1—13. 1.) —, főleg az Egyesült Államokban, az, hogy túlságosan előtérbe helyezik a jelenkori történelem tanulmányozását." Idézi: H. Haraszti Éva: A fasizmus történetéből. Történelmi Szemle, 1967. 4. sz. 480. 1. 3 Ld. erre a vonatkozó jelenkortörténeti folyóiratokat, így elsősorban: „The Journal of Contemporary History", „Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte", továbbá a vonatkozó nyugati történeti irodalmat általában. Utóbbi vonatkozásban külön említést is érdemel Geoffrey Barraclough: An Introduction to Contemporary History (Németül: Tendenzen der Geschichte im 20. Jahrhundert. München. 1967. 295 1.) c. munkája, amely — szellemesen, de nem meggyőző, mert a problémát szélsőségesen relativizáló módon — a jelenlegi problémák eredetóig vinné vissza (pl. Németország esetében Bismarck bukásáig) a kortörténet problémáinak kezdő határát.
