Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I
A MAGYAR ELLENÁLLÁS ÉS 1944. OKT. 15. 45 megalakítják a munkásosztály egységes és egyetlen forradalmi szocialista pártját. Igen nagyjelentőségű lett volna az egységokmánynak szakszervezetekre vonatkozó azon állásfoglalása, amely szerint ,,a két párt egyesülési időpontjától függetlenül haladéktalanul megvalósítandó a magyar munkásosztály egysége a szakszervezetek életében". Az egységes „Szabad Szakszervezetek Szövetségében" történő döntéseknél egyik párt sem „akadályozza meg a munkásság szabad akaratának kifejeződését". Külön — az okmányhoz csatolt — záradékban kívánták rögzíteni a Szaktanács csatlakozását a Magyar Fronthoz és az antifasiszta harcban az egyes szakszervezetekre váró teendőket. A „záradék" szerint az összehívandó bizalmi értekezletek feladata mozgósítani a szervezett dolgozókat a Magyar Front területi és helyi szervezeteinek, továbbá az üzemi bizottságoknak létrehozására. A megalakítandó bizottságok feladatait a következőkben kívánták meghatározni: „azonnali sztrájkok, tüntetések szervezése a munkásság gazdasági követelései alapján; szabotázsok, robbantások fokozása, előkészületek az általános sztrájk kikiáltására és végül a munkásmilícia kereteinek azonnali üzemenkénti és szakszervezetenkénti kiépítése".2 1 A szakszervezetekre várt volna a vidéki városok és falvak dolgozóinak mozgósítása is. A megbeszélések befejeződésével a tárgyaláson résztvevő Kabók Lajos és Bán Antal, a Szakszervezeti Tanácsot helyettesítő Hetes Bizottság (tagjai: Kabók Lajos elnök, Bechtler Péter, Gyürey Rudolf, Hubai János, Karácsony Sándor, Kőműves József és Repa Károly) elutasító álláspontjára hivatkozva, az utolsó pillanatban megtagadták az egységokmány aláírását. így a „Záradékot", a szakszervezetekre vonatkozó megállapodásokat és az egységes ifjúsági szerv létrehozására vonatkozó pontot „az aláírók a napirendről levették".22 Kabókék magatartásában, visszalépésében a nagyfokú ingadozás mellett minden valószínűség szerint közrejátszott az a körülmény is, hogy a kormány október 7-én elrendelte a vasasok Magdolna utcai székházának bezárását.23 A Hetes Bizottság, megrettenve a szakszervezetek elleni újabb támadástól, a legahtást féltve, nem mert szakítani a peyeri politikával, nem merte vállalni az aláírással járó veszélyeket és a szakszervezetekre háruló feladatokat. A visszalépésben ugyanakkor közrejátszott az is, hogy a „kiugrási iroda" értésükre adta, hogy számítanak támogatásukra. így ők inkább közvetlenül Horthyék szolgálatába álltak, és az ő óhajaiknak megfelelően kívántak részt venni a kiugrásban. Lépésükkel megakadályozták, hogy a szakszervezetek az ellenállás, a Magyar Front szerves részeivé váljanak, egyben jelentősen csökkentették a két munkáspárt akcióegységének hatását is.2 4 21 Az egységokmányt lásd: Dokumentumok... 561 — 566. 1. 22 Uo. Marosán György is megemlékezik memoárjában az egységtárgyalásokról. Könyvében arról ír, hogy Szeder Ferenc, volt SzDP főtitkár kivételével, aki a kommunistákkal bárminemű tárgyalást ós megállapodást elutasított, Marosánnal kapcsolatban álló többi vezető — Szélig Imre, Mónus Illés, Karácsony Sándor, Kabók Lajos és Bán Antal — az együttműködés mellett volt. Marosán azonban végül is válasz nélkül hagyta, miért nem írta alá Kabók ós Bán — a maguk résziéről is „annyira fontosnak tartott — megállapodást". (Marosán György: Tüzes kemence. Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1968. 751-752. 1.) 23 Magyarság, 1944. okt. 8. 24 Mindenekelőtt megakadályozták, hogy a szervezett munkásság szakszervezeteken keresztül elérhető többsége tudomást szerezzen e fontos okmányról. Másrészt a két párt lépéseit összehangoló „Összekötő Bizottság" továbbra is csak Szakasits Árpád és Kállai Gyula személyére korlátozódott. (Az akcióegység-okmányt először a Szabad
