Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

46 PINTÉR ISTVÁN A két munkáspárt megállapodása a szakszervezetek távolmaradása ellenére is nagyjelentőségű, a kommunisták mintegy évtizede folytatott akcióegység-politikájának kiemelkedő eseménye. Szerepe nemcsak a nemzeti ellenállás fejlesztésében igen nagy, hanem ezen messze túl is nő. A nemzeti frontban a munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozása szakítást jelent az eddigi SzDP gyakorlattal, amely a munkásosztályt a polgári pártok politikai uszályhordozójának szerepére kárhoztatta, és állásfoglalás az önálló proletár osztálypolitika mellett. Az egységokmány fektette le a két munkáspárt felszabadulás utáni együttműködésének, a peyeri megalkuvó politika gyors visszaszorításának az alapjait és kiindulópontja lett a munkásosztály egységes forradalmi pártja megteremtésének. A szociáldemokrata munkások, akik értesültek az egységfront-megállapodásról, egyöntetűen üdvözölték azt. A két munkáspárt tárgyalásai, egységes fellépésük kedvezően befolyásolta a Nemzeti Parasztpártnak a Magyar Frontba való felvétele körüli vitát is. Mivel Dessewffy és Pfeiffer ismételten elutasította a parasztpártiak bevonását a kommunisták és a szociáldemokraták Tildyhez fordultak. Tildy Zoltán, akit az 1944 márciusi KGP nagy választmánya rendkívüli események idejére teljhatalommal ruházott fel, elfogadta a két párt javaslatát és hozzájárult a Nemzeti Parasztpárt csatlakozásához.25

így 1944 szeptember végén a Magyar Front a Nemzeti Parasztpárttal bővült. Ettől kezdve a NPP-ot a közös frontban Kovács Imre képviselte, fontosabb döntéseknél a kisgazdapártot pedig Tildy Zoltán. Még szeptember elején csatlakozott a Magyar Fronthoz a Békepárt Diákbizottsága által életre hívott Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma, amely „Szabad Diákfront" néven illegális sajtót is kiadott. 1944 szeptember elejétől mind több jel mutatott arra, hogy a kormányzó és környezete közvetlenül is szeretne a Magyar Fronttal kapcsolatba lépni.26 A másik oldalon a Magyar Front vezetői is hasonló gondolatokkal foglalkoztak. Utóbbiak ugyanis egyre nagyobb aggodalommal szemlélték a horthysta körök politikai vakságát és ^tehetetlenségét", valamint a németek és nyilasok készülődésének jeleit. Úgy döntöttek tehát, hogy memorandumot juttatnak el Horthyhoz, figyelmeztetve a közeledő katasztrófára, a rögtöni cselekvés és a fegyverszünet megkötésének elodázhatatlan szükségességére. Elhatározták, hogy közlik Horthyval a Magyar Front álláspontját és azokat a feltételeket, amelyek elfogadása esetén készek együttműködni a kormányzóval. A memorandumot, amelyet — egyes források szerint Kállai Gyula és Donáth Ferenc készített — pártjaik nevében Tildy, Szakasits és Kállai 1944. szeptember 20-án írta alá (ezen még nem szerepel a NPP képviselőjének a neve). Ebben megállapítják: ,,a Magyar Front súlyos történelmi felelőssége tudatában szükségesnek látja, hogy az utolsó pillanatban, amikor még az ország demokratikus pártjai és a magyar hadsereg között az ország megmentése és jövője érdekében az együttműködés megteremthető, a leghatározottabban leszögezze állás-Nép 1944 októberi külön száma közölte, majd a felszabadulás után — 1945 februárjá" ban — e szám hiányában rekonstruálták, 1947-ben közölték az első tervezetet, de a végleges, aláírt okmányt, amely 1956-ban, az ellenforradalom után Rákosi Mátyás páncélszekrényének mélyéről került elő, először a Párttörténeti Közlemények 1958 augusztusi száma közölte.) 25

Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936 — 1945. Bpest, Kossuth. 1965. 228. 1. A bevonásról 1944 szeptember végén külön röpiratot adtak ki és juttattak el zömében postán a falu dolgozóihoz. 26

Pl Archívum. Péter Gábor, Somogyi Miklós és Faust Imre visszaemlékezése. Kovács Imre: i. m.