Századok – 1970

KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 518/II

518 KRÓNIKA munkára épült gazdasági üzemek, s mint alakultak át — szoros kölcsönhatásban a feudális viszonyok létrejöttével — kis hányadukban falvakká, többségükben pusztákká, a magyar agrárviszonyok jellegzetes képződményeivé. A falurendszer kialakulása Magyarországon, X—XV. század (1966) az egyetemes történeti irodalomban is kivételes teljességgel követi nyomon egy településtörténeti folyamat egészét, azt a hazai fejlődést, amely a nomád lakosság téli szállásaitól a falvaknak a Mohács előtti országot már sűrűn beszövő hálózata kialakulásáig ívelt. Sajtó alatt van 1968-ban elkészült összefoglalása, Magyarország mezőgazdaságának története 1350—1550. Posztumusz kiadványként megjelent A középkori magyar falu (1969) című monográfiája sokkal több korábbi eredményeinek összefoglalásánál. Nagyrészt eleddig feltáratlan forrásanyag alapján mutatja be a falu gazdasági és társadalmi szerkezetét, a falukép formálódását és a jobbágyparasztság mindennapjait, kivételesen szakszerű és tömör, ugyanakkor páratlanul megelevenítő előadásban. Szabó István utóbbi kötetei, amelyek szinte hézagtalanná tették életművében a jobbágyparasztság egész fejlődéstörténetének átfogását, teljes fényükben ragyogtatják fel történetírói erényeit. A gondosan megvizsgált forrásanyag lehető teljességének ismeretében törekedett a jelenségek és folyamatok természetének, tényleges súlyuknak és szerepüknek korszerű eszközökkel végzett mennyiségi és minőségi meghatározására. Sem a példázgatást, sem a múlt leltározását nem érezte célravezetőnek, többre, az összefüggések megragadására, a fejlemények magyarázatára törekedett. És a magyar történelem ismeretlen mélységeit feltáró, nagy folyamatainak menetét rekonstruáló munkásságával túllépett mindazon, ami provinciálisnak tekinthető. Korántsem azzal, hogy azonosult volna másoknak rólunk alkotott ítéletével, vagy megelégedett volna az egyetemes és magyarországi fejlődés ütemkülönbségeinek a regisztrálásával. Hanem azzal, hogy az egyetemes történetkutatás vonatkozó eredményeinek a lehetséges mértékig teljes ismeretében egyszerre tudta meghatározni a hazai fejlődésben a sajátost és felmutatni a konkrétban az általánost, a magyarban az európait. A tudós győztese lett a halállal vívott harcnak, az ember a halandók útjára tért. De a hajdan volt nemzedékek életének és küzdelmeinek emlékét, értelmét sikerrel perelve el a mulandóságtól, Szabó István akarva-akaratlan megörökítette saját puritán nevét is a múlt és a jövő közt hidat feszítő magyar történettudomány halhatatlanjainak sorában. Életműve nem ereklye, több annál: szerszám, amelyet hozzá méltóan, sohasem kritikátlanul, de mindig a már elért eredmények meghaladásának a szándékával használ majd, mert sikerrel használhat, eljövendő történésznemzedékek sora. Szabad György A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI A Központ hírei Előadások A Magyar Történelmi Társulat és a TIT budapesti szervezetének Történelmi és Művészeti Szakosztálya rendezésében 1970. február 11-én a Kossuth Klubban Székely György egyetemi tanár, a Társulat alelnöke elnökletével Dercsényi Dezső kandidátus, az Országos Műemléki Felügyelőség helyettes igazgatója „Műemlékvédelem és történelem" címmel tartott előadást. Bevezetésül kifejtette, hogy a magyar műemlékvédelem alapja a korszerű történeti szemlélet, s műemlékeinkben egy adott kor társadalmának tükrét