Századok – 1970

KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 518/II

KRÓNIKA 519 látjuk. Olyan dokumentumot, mely híven szól építőinek, készítőinek alkotó készségéről, de kora társadalmának fejlettségéről vagy elmaradottságáról is. Természetes tehát, hogy a műemlékvédelem minden munkafázisában érvényesülnie kell ennek a történeti szemléletnek. A következőkben az előadó elsősorban azokat a motívumokat emelte ki, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a történettudományhoz. így rámutatott arra, hogy a helyreállítások tudományos megalapozottságához szükség van régészeti feltárásra, az emlék tudományos kutatására, a rávonatkozó írott és emlékszerű kútfők felkutatására. Ennek megfelelően a helyreállítások és a műemléki topográfia céljaira nagyarányú levéltári kutatást végeztet a Műemléki Felügyelőség, [elsősorban a térkép- ós rajzanyagok, az írott források feltárása érdekében és a Művészettörténeti Intézettel karöltve közzé is teszik a jelentősebb forrásokat. A továbbiakban az előadó rámutatott arra, hogy a régészeti kutatás, főként a nagy várfeltárások nyomán nemcsak építészettörténeti ismereteink gyarapodtak, hanem egészen más, teljesebb képünk van anyagi kultúránkról. Különösen a soproni feltárások a várostörténet szempontjából hoztak jelentős eredményt. Az álló műemléki anyag tudományos vizsgálata új módszer a műemlékvédelemben, amelynek nyomán középkori részletek, elpusztultnak vélt faragványok (visegrádi kutak, siklósi erkély), falképek kerültek elő. Megismertük a középkori lakóházak, a telkek beépítésének fejlődését is. Dercsónyi Dezső hangsúlyozta, hogy a helyreállításokat tudományos szemlélet vezeti, s az az alapelv, hogy a feltárt, megismert történeti valóságot kell élménykeltő módon bemutatni. Míg azonban a műemlék helyreállításával és bemutatásával a korszerű történeti tudatot szeretnénk formálni, e téren nehézségeink vannak. Olcsó, széles körben terjedő kiadványaink elsorvadnak, a bemutatást kísérő vezetés inkább a kuriózumok felé tolódik el. Befejezésül az előadó hangsúlyozta, hogy e téren tehát sokkal nagyobb támogatást vár a Műemléki Felügyelőség a TIT-től, a Történelmi Társulattól, a szépen fejlődő helytörténeti munkától. Hozzászólásában Gerő László kandidátus, a Műemlékvédelem szerkesztője, a folyóirat célkitűzéseit fejtette ki. Elsősorban hangoztatta a szerkesztőség azon szándékát, hogy a hazai helytörténet műemléki vonatkozásaival szélesebb körű olvasótábort ismertessenek meg. Gerő László utalt arra, hogy több társadalmi egyesület, keresett olyan témákat, amelyek a tagság figyelmét lekötik, foglalkoztatják őket, kollektív programot adnak. Ilyen a műemlékek védelme, hiszen ez kulturális vonatkozása mellett gazdaságilag is hasznos, mivel nemzeti értékeket őriz meg a pusztulástól. Fenntartásukhoz a megbecsülésen át vezet az út, a megbecsüléshez pedig az ismeretek révén jutunk el. E célokat szolgálja a folyóirat, amelynek utolsó évfolyamait elemezve a hozzászóló jellemezte a műemlékvédelem több irányú tevékenységét, különös tekintettel annak történeti vonatkozásaira. Gerő-László a továbbiakban azon véleményének adott hangot, hogy bár történészeink a várostörténettel, a magyar középkorral, helytörténeti kutatásokkal egyre többet foglalkoznak, és a SZÁZADOK is ismerteti a Műemlékvédelmet, nincs meg a kívánt visszhangja, még mindig csak kevesen tudnak róla. Annak ellenére így van ez, hogy a folyóirat kezdettől fogva tudatosan kerülte a „fővároscentrikus" szemléletet és az országosan szétszórt műemlékállománynak megfelelően az egész ország területén adódó kérdéseknek a szokásosnál tágabb teret szentel. Befejezésül a hozzászóló arra utalt, hogy a helytörténettel foglalkozás, a honismereti körök örvendetes népszerűsége és gyors terjedése reményt keltő jelenségek, és a műemlék állományunk konzerválásának rendkívül hasznos támogatója lehet történészeink megértése ós oktató, figyelem felhívó magatartása is. Vörös Károly főelőadó, társulati titkár hozzászólásában hangsúlyozta a műemlékvédő és a forrásszöveget rekonstruáló történész munkájának lényegbeli azonosságát: mindkettő munkájának nyomán egy-egy történeti forrástípus válik használhatóvá, hozzáférhetővé. A történésznek ezért meg kell tanulni forrásként használni a műemléket és a műemlékvédelem eredményeit. Hozzászólásának további részében sorravette a műemlékvédelem által vizsgálhatóvá tett fontosabb történeti problémaköröket: a művészettörténeti, építészettörténeti tanulságokat; az épületek funkciójának így aprólékosan feltáruló változásain át a hozzájuk fűződő igényekről a társadalom történetére is leszűrhető tanulságokat, végül azokat az eredményeket, melyeket a történész számára a műemlékvédő egy konkrét történés építészeti keretének feltárásával, és az általa egykorúlag befolyásolt társadalmi pszichikum érzékeltethetővó tótelével biztosít. A hozzászóló végül felvetette a műemlékvédelem célkitűzéseinek még szükségszerű bizonytalanságát a társadalmilag tipikus, de művészileg nem értékes objektum megőrzésének kérdésében: végül is egy korra művészileg értéktelen, sőt kifejezetten ízléstelen építményei lehetnek a legjellemzőbbek, s a műemlékvédelem által védett épület értékei ellenére sem jellemző. Mindezeknek a kölcsönösen tanulságos kérdéseknek megoldására