Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

44 PINTÉR ISTVÁN gátolná a két pártot a közvetlen és közös harci feladatok elvégzésében, ezért a két párt az egyesülés kérdésének megoldását a háború utáni időkre halasztja." A módosítás nem véletlen. Egyrészt valóban a háború alatt — az adott körülmények között — ilyen döntő jelentőségű megállapodást nehéz lett volna aláírni, s főként ezt később az egész szociáldemokrata párttal elfogadtatni. Másrészt a kommunisták arra törekedtek, és ezt elsősorban Rajk László szorgalmazta, hogy a tárgyalásba Szakasits Árpádon kívül a szociáldemokrata párt más képviselőit, s ha lehet a Szakszervezeti Tanács vezetőit is bevonják. Szakasits vállalta, hogy az 1944 áprilisi kudarc ellenére ismét kapcsolatot keres a szakszervezetek vezetőivel; részben, hogy a Magyar Frontba bevonják őket, részben pedig, hogy az egységtárgyalásokat a szakszervezetekre is kiterjesszék. A Szakszervezeti Tanács vezetői ekkor már több illegális polgári csoporttal — Szentgyörgyiékkel, a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségével — álltak kapcsolatban, s rajtuk keresztül a kiugrási irodával is. Ugyancsak állandósultak a megbeszéléseik a Lakatos-kormány megbízottaival.20

Az 1944 szeptember végi események, és főként az a tény, hogy a Vörös Hadsereg magyar földre lépett, hogy egyes, a Szaktanácstól magukat lassan függetlenítő szakszervezeti vezetők — Somogyi Miklós, Koltói Anna —, s különösen sok középfunkcionárius bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, valamint Szakasits ismételt felszólítása a tárgyalóasztalhoz késztetett néhány, eddig a Magyar Fronttal, elsősorban pedig a kommunistákkal tárgyalni nem hajlandó vezetőt is. A két munkáspárt között folyó tárgyalásokba így 1944 szeptember végén, október elején bekapcsolódott Bán Antal, az SzDP-ben mind nagyobb befolyással rendelkező középfunkcionárius és Kabók Lajos, a Szaktanács vezetője. A tárgyalásokba bekapcsolódó jobboldali, illetve a bal- és jobboldal között ingadozó vezetők jelenléte természetesen változtatást követelt a tervezeten. Mindenekelőtt lehetővé vált, hogy az aláírásra kerülő okmány külön pontban foglalkozzék a szakszervezetekkel és a tervezetben külön pontként szerepeljen a közös szocialista ifjúsági szervezet megteremtése. Ugyanakkor az aláírás előtt álló végleges dokumentum a tárgyalások eredményeként több olyan kompromisszumos megfogalmazást is tartalmazott, amely az eredeti szövegben sokkal határozottabb és egyértelműbb volt. 1944. október 10-én az egységokmányt azonban csak Kállai Gyula és Szakasits Árpád írta alá. Kabók és Bán az utolsó pillanatban visszalépett. A megállapodás mindenekelőtt a két munkáspárt messzemenő együttműködését biztosítja a náciellenes harcban és gátat emel a Magyar Frontban a kommunisták elszigetelésére, illetve szakításra irányuló kísérletek elé. A határozat hangsúlyozza, hogy a háború gyors befejezése és az új demokratikus Magyarország megteremtése „a munkásosztály harcos forradalmi egysége, határozottsága és vezetése" által biztosítható. Mindkét párt célja a szocializmus, de ezt csak a nácikkal való szakítás és „egy független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésén keresztül érhetik el". E harcban szorosan együttműködnek és mindenben egyeztetik lépésüket az „azonnali hatállyal" létrehozandó „összekötő bizottságban". Mint már említettük,a megállapodás rögzítette azt is, hogy a háború befejezése után a magyar munkásosztály forradalmi egységének továbbfejlesztése érdekében, a két párt egyesülésével 20

Pl Archívum. Dezsényi Miklós visszaemlékezése. SzOT Levéltár, 1945/3. Szakasits Árpád közlései.