Századok – 1970

FIGYELŐ - Bölöny József: Pihent szemmel - az olvasó érdekében 504

514 FIGYELŐ épp úgy nem Bakách-Bessenyey, vagy éppen Bakács-Bessenyei, mint ahogy a veréb nem véreb ós mást jelent a „megörült" mint a „megőrült". 14. A név helyes írása nemcsak a vezetékneveknél elengedhetetlen, hanem a keresztneveknél is. A legtöbb hiba forrása a különböző alakban használatos azonos keresztnév. Ezeknél sem változtathatjuk meg önkényesen vagy ötletszerűen az illető névírását, mógkevésbé használhatjuk felváltva az egyes névalakokat. András helyett nem írhatunk Andort vagy Endrét, Ágost helyett Gusztávot, sőt mégcsak Ágostont sem, ha mindegyiket Bandinak, illetve Gusztinak becézzük is. Félix helyett sem Bódogot, vagy Győző helyett Viktort, Tivadar helyett Tódort. Hadik-Barkóczy Endre nem Andor, Festetics Andor sem, András, Iíory András sem Endre. Benárd Ágost nem Ágoston, Trefort Ágoston nem Ágost és egyikük sem Gusztáv. Heinrich Gusztáv viszont nem Ágost, sem Ágoston. Grosschmid Béni egy ideig vezetéknevével keresztnevének írását is megváltoztatta, mégsem írhatunk Grosschmid Benőt és Zsögöd Bénit, hanem csak fordítva; úgy, ahogy ő használta. Kállay Béni keresztneve már egyidejűleg volt használatos, gyakran hivatalosan is (kinevezésekben) a Benjamin alakban, mégsem róható meg Mikszáth a „Kállay Béni" névírásért — amint azt egyik legújabb kötete jegyzetének írója jónak látta megtenni —, mert saját maga is így írta a nevét. Egyik hibaforrás itt a becenév visszaállítása az eredeti alakra. Nagy költőnk a század eleji hírlapi cikkeiben ismételten foglalkozik a Gusztinak becézett Pulszky Ágosttal. A Pulszky Guszti névalakot azután az összes prózai munkái egyik kötetének jegyzetei 6 helyen „Pulszky Gusztávra" állítják vissza. A névmutatóban „Pulszky Gusztáv" név előfordulási helyeinek egyikén „Pulszky Ágostont" ír a jegyzet (351. 1.), a következő oldalon is „Ágostont", ugyanezen az oldalon azonban „Pulszky Gusztávot" is, mindkettőt külön-külön feltüntetett, de természetesen azonos születési és halálozási évvel: 1846 —1901, mintha azzal a ritka esettel állanánk szemben, amikor ugyanannak a családnak két tagja ugyanabban az évben születik és hal is meg. Mógegyszer megismétli itt az utóbbi névváltozatot, talán csak azért, hogy ugyanott zárójelben megadhassa a hivatkozott emlékbeszód különlenyomatának címét: „Pulszky Ágost emlékezete". Mindez nem akadálya azonban annak, hogy a 419. oldalon ne „Pulszky Ágostont" ismertesse a jegyzet, ismét az évszámok (1846 — 1901) feltüntetésével. Az egyező születési és halálozási adatból kitűnik a „Gusztáv" és „Ágoston" néven emlegetett személy azonossága, az azonban már nem, hogy mindkét névalak téves, mert a különlenyomaton feltüntetett Ágost a helyes. Hogy pedig ez a valóságos tohuva-bohu korántsem elszigetelt jelenség, annak legjellemzőbb bizonyítéka az egyik legújabb kötet névmutatója, amely még mindig kitart a hibás alakok közül a legkevésbé hasonló mellett: „Pulszky Gusztávnak" tünteti fel a Gusztinak becézett Pulszky Ágostot. Ez az 1967 végén megjelent kötet egyébként is olyan iskolapéldája a névmutató felületes szerkesztésének, hogy efölött nem térhetünk egyszerűen napirendre. 128, azaz egyszázhuszonnyolc hibás és hiányos névírást találunk ebben az egyetlenegy névmutatóban, „Berinkey, Bismarck, Boda rendőrfőkapitány, Gautsch »kancellár«, Goluchowsky A. (id. vagy ifj. Goluchowski Agenor gróf helyett), Hohenlohe, Horovitz, Hubay, Jorga, Lapouge, Laurence (Lawrence helyett), Lilienfels (Lilienthal helyett), Mariot (Marion Lenbach helyett), Mathieu, F.-D.,' Meline (Méline helyett), Moltke, Momssen, Th., Patti, A., Rampolla, Ricket, Sonnino, Stefendisz (Stephanidesz helyett), Stösszel, Wundt" — és semmi több, mint akiknek nincs vagy nem állapítható meg a keresztnevük. Berinkey, Bismarck, Boda, Gautsch, Hubay, Loubet, Moltke, Wundt esetében ez csak megengedhetetlen felületesség; feltehető, hogy az olvasó ismeri vagy könnyen megtalálja a hiányzó keresztneveket, — így tehát csak bosszankodik. De mihez kezdjen „Hohenlohéval" a Hohenlohék tömegéből, vagy a „Mariot"-val, hol egy hibásan írt keresztnév helyettesíti a hiányzó vezetéknevet is. Bár még ez is jobb, mint a hibás feltüntetés: „Nansen, Trityov" (sic ! háromszor is megnéztem, hogy nem káprázott-e a szemem) Fridtjof helyett, vagy „Vitte, Szergej Ludenics" (sic) Vitte (vagy Witte) Szergej Juljevics, gr. helyett. Nem is említve az orosz Alekszandr vagy Alekszejevics helyett következetesen használt Alexandr (Alexander) vagy Alexejevics alakot. Merry del Val, Raffaele biboros-államtitkárt hiába keressük az M betű alatt; aki türelmes, megtalálja a V alatt „Val, Merry de" ( !) eltorzított alakban. Minden megjegyzés nélkül szerepelnek a személynevek között az ilyenek: L'Arronge (és semmi több), ami ti. nem személynév, hanem vígjátékcím; „Rank dr.", ami Újházi híres szerepe volt Ibsen Nórájában; vagy az S betű alatt „Singer", a W alatt „Wolfner", ami a szövegben nem mint két személy szerepel, hanem mint egy kiadócég; ugyanígy a „Wodiáner". 15. Állandóan visszatérő önálló hibaforrás az idegen uralkodói nevek írása az eredeti névírás szerint, holott az uralkodók nevét magyar szövegben éppúgy magyarul írjuk, mint az országok nevét: nem Joäo, hanem János portugál királyokról, nem Alfonso,