Századok – 1970

FIGYELŐ - Bölöny József: Pihent szemmel - az olvasó érdekében 504

FIGYELŐ 507 Erdély és Magyarország részeinek fejedelme (princeps Transsylvaniae ac partium regni Hungáriáé)". Csonkán közli a történelemkönyv jegyzete az erdélyi fejedelem címét magyarul is, latinul is, és ebből von le nem szabatos következtetést. A teljes cím: Erdély fejedelme és Magyarország részeinek ura (princeps Transsylvaniae ac partium Hungáriáé dominus)-, a Részek tehát nem tartoztak Erdélyhez, csak az erdélyi fejedelem uralma alatt állottak; piacet — nem „jóváhagyás, helyeslés, tetszés", hanem egy jóváhagyási, engedélyezési forma. A jus plaeeti = királyi tetszvényjog alapján az egyházi főhatóságok (pápa, zsinat) határozatai vagy rendelkezései csak a királyi „piacet" elnyerése után voltak Magyarországon kihirdethetők; plebiscitum — nem „népakarat", hanem népszavazás; plena sessione — nem „a nagy nyilvánosság előtt", hanem teljes ülésben; pragmatica sanctio — „A magyar történelemben elsősorban a Habsburgok nőági örökösödési rendjét megállapító házi törvény elnevezése. III. Károly magyar király és (IV. Károly néven) német-római császár az 1713. április 19-ón kiadott úgynevezett osztrák pragmatica sanctióban biztosította az örökös tartományokban a nőági örökösödést. 1722-ben ezt törvénybe iktattatta az erdélyi országgyűléssel és egyúttal azt is kimondotta, hogy a Habsburg birodalmat »feloszthatatlanul és szétválaszthatatlanul« kell kormányozni. A magyar rendek ennek elfogadásával lemondottak az állam függetlenségéről ..." A fogalmazás pongyolasága több súlyos közjogi és történelmi tévedés és helytelen következtetés forrása: 1. III. Károly magyar király nem IV., hanem VI. Károly néven volt német-római császár, 2. a nőági örökösödési rendet megállapító házi törvény, továbbá az 1713. évi osztrák pragmatica sanctio és az 1722. évi erdélyi törvény magyar szempontból csak előzménye volt a mi 1723: I. II. ós III. tc.-iinknek, 3. a magyar történelemben ós a magyar közjogban ezeket a jegyzet által meg sem említett magyar törvényeket nevezik pragmatica sanctiónak, 4. az erdélyi törvényt nem a magyar rendek fogadták el, hanem az erdélyi rendek, 5. az indivisibiliter ac inseparabiliter, a feloszthatatlan ós elválaszthatatlan (nem „szétválaszthatatlan") birtoklásnak nem „kimondása", hanem egy mellékmondatban jelzőként szerepeltetése nem változtatott Magyarország ós az örökös tartományok korábbi kapcsolatán, hanem csak a mindenkori uralkodó kezét kívánta továbbra is megkötni s ezáltal a családtagok közötti felosztást a jövőben is megakadályozni, 6. ennek a szövegnek az elfogadásával tehát sem a magyar, sem az erdélyi rendek nem változtattak az addigi jogi és tényleges helyzeten; nem mondottak le tehát ezzel az állam függetlenségéről; quota (kvóta) alatt nem „az osztrák államadósságból Magyarországra hárítandó részesedést" értjük, még sokkal kevésbé azokat az „adóhányadokat, amelyeket Ausztria vetett ki hazánkra" (mindkettő kritikai kiadásban ! !), sőt még „az Osztrák-Magyar Monarchia költségvetésében Magyarországra eső részt" sem, hanem azt a hányadot, mellyel Magyarország, illetve Ausztria járult a két állam közös ügyei költségeinek a fedezéséhez ós amelynek kulcsát paritásos alapon állapította meg külön-külön hozott egyező határozatával mindkét állam törvényhozása; regále — nem „bizonyos cikkeknek, így pl. a régi Magyarországon az italnak egyedárusítási joga, mit az állam a korcsmárosnak meghatározott összegért bérbe adott" — annál kevésbé, mert az italmérési jog nem volt állami egyedáruság a régi Magyarországon, hanem csak az 1888: XXXV. tc. óta vált azzá. Mint „regále". földesúri jog volt. Regále, másként regália (jura .regalia) = királyi haszonvétel. A nagyobb haszonvételek (regalia maiora) a harmincad néven ismert vámok és a sójövedék voltak. A kisebbek (regalia minora) a nemesi jószágok tulajdonával voltak egybekötve (italós húsmérési, malomtartási, vám- és révjog, vásárjog); restauráció — nem „választási ünnepély", hanem megyei tisztújítás; régensherceg — a Napóleonnal szemben állott európai uralkodók sorában a „régensherceg" nem „Wellington herceget" jelentette, aki a Waterlooi csata idején csak hadvezére volt a régenshercegnek, a későbbi IV. György angol királynak. Pál jugoszláv régensherceg pedig nem „II. Péter helyett uralkodott", hanem csak kormányzott helyette, mint a három tagú régenstanács elnöke; salvus conductus — nem „az alkalmazott sérthetetlensége: menlevél", ami még szó szerinti fordításnak is hibás és értelmetlen, hanem törvényes vedelem az erőszakosságok ellen; menlevél; sedria (szóösszevonás: sedes iudiciaria) — nem „sedrina" és nem „törvényszéki gyűlés", hanem megyei törvényszék ; statutum — nem „szabály, rendelet", mint a leírási vagy sajtóhibát itt is kizárva azt, egyezően állítják ugyanabban az évben megjelent két különböző tárgyi jegyzetek, illetve