Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

502 FOLYÓIRATSZEMLE tikai iskola teljesítménye emelhető ki, amelyben csehek is résztvettek. Összegezésképpen megállapítja, hogy a nemzeti és a politikai ellentétek dacára az osztrák és a cseh nép kultúrkapcsolatai a legnehezebb időkben sem szakadtak meg, és a kulturális együttműködésben kétségkívül az összetartó elemek domináltak a széthúzók fölött. 2. szám.—MIRJANA GROSS: A hullám (66—86. 1.) a horvátországi nacionalista ifjúság eszmevilágának alakulását vizsgálja az első világháború előtt. Az ifjúság első generációja, amely a politikai életben szerepet vállalt, még a horvát jogpárthoz tartozott. Az első pártoktól független ifjúsági szervezet a Haladó Ifjúság volt. Ez a csoport Masaryk filozófiájának hatása alatt állt. Feladatának a nép közt folytatandó antiklerikális szellemű, a nyugati haladó eszméktől áthatott szociális ós kuturális „aprómunkát" tekintette. Pártoktól való függetlenségét azonban nem tudta mindvégig megőrizni. Eszméik behatoltak az idősebb generációba is, s velük együtt 1904-ben, a fiumei rezolúció után létrehozták a Haladó Pártot, amely tagja lett az 1905-i horvát-szerb koalíciónak. Dalmáciai testvérpártja az 1905-ben megalakult Demokrata Párt volt. Ez idő tájt három irányzat kristályosodott ki az ifjúsági mozgalmon belül. A haladók Jurislav Januéiö vezetésével csakhamar szembekerültek a Haladó Párttal, és kiváltak belőle. A régi Haladó Ifjúság eszméit fejlesztették tovább a „nagy", vagyis a bolgárokat is felölelő délszláv eszme jegyében. A másik irányzatot a Josip Malmié püspök vezetésével 1904-ben megalakult klerikális ifjúsági egyesületek jelentették. Harmadiknak a két előbbivel egyaránt szembenálló ifjúhorvát mozgalom jelentkezett Dr. Iso Krájavi professzor szellemi irányításával Politikailag a Frank-féle jogpárt vonalát követő irányzat mérsékelt antiklerikális nézeteket vallott, elvetette a délszláv ' eszmét, s nagyhorvát álláspontra helyezkedett, mely szerint Horvátországban csak egy politikai nemzet létezik: a horvát. Az 1910. évi magyar- és horvátországi változások megcsillogtatták a koalíció előtt a koimányrajutás lehetőségót. Ennek érdekében a Haladó Párt eredeti programját „szögre akasztva" egyesült a konzervatív Horvát Jogpárttal önálló Horvát Párt elnevezés alatt. Ez az „árulás" eltaszította a haladó ifjúságot a párttól, és sokakat közülük az egyéni terror útjára vitt. Az ifjúhorvátok is elszakadtak időközben a kormányból kibukott pártjuktól, s egykori ellenfeleikhez, a haladókhoz közeledtek. Régi pártjuk pedig a zágrábi klerikális csoporttal egyesült Keresztényszociális Jogpárt néven. A klerikalizmus általános offenzívája során az eddig gyenge klerikális ifjúsági szervezetek is megerősödtek. 1910 körül ismét három irányzat válik ki az ifjúsági mozgalomból: Az egyik csalódása ellenére sem akar a koalíciótól elszakadni. A másik a haladó eszmék radikális képviseletét vállalja. A harmadik teljesen szakítani akar a haladó hagyomány módszereivel. Ekkor kapcsolódik be az ifjúsági mozgalom irányításába a koalíció egykori vezére, Fran Supilo, aki ellenezve pártjának a bánnal való megegyezését és kormányra lépését, az ifjúság és a szocialisták körében keresett és talált is támaszt radikális ellenzéki politikájának. A délszláv eszme értelmezése körül továbbra is bizonytalanság uralkodott; ez azonban nem akadályozta meg a délszláv eszme viharos térhódítását, miközben a klerikálissá vedlett pártjával meghasonlott ifjúhorvát mozgalom egyre mélyülő válságba került. Az 1911 nyarán Spalatóban ülésező ifjúsági értekezlet már egy „forradalmi", a szerbhorvát egységet társadalmi téren is munkáló nacionalizmusban jelölte meg a követendő célt. Ennek orgánuma lett a Zágrábban megjelenő, ekkor azonban még túl radikálisnak tetsző Val (Hullám). Az 1911 végén Supilo kezdeményezésére Spalatóban összeült Horvát-szerb Radikális Ifjúság még mind a langyos haladóktól, mind a forradalmároktól elhatárolta magát, és szociális aspektust igyekezett adni a nemzeti problémának. Az ifjúhorvát nacionalizmusban is felszínre került az eredeti radikalizmus, ami fogékonyabbá tette őket a délszláv eszme iránt. Az 1912elejénkibontakozó s nemzeti ellenállásba torkolló Slavko Cuvaj-fóle önkényuralom, a zágrábi egyetemi hallgatók politikai demonstrációszámba menő belgrádi kirándulása, a Balkán-háborúkban kivívott fényes szerb győzelmek — bár átmeneti visszaesések még adódtak — a világháború idejére kikovácsolták az egységes délszláv ifjúsági mozgalmat. — Két másik tanulmány gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik, nevezetesen a tervgazdaság „kockázatával" és tartalékaival, továbbá a gazdasági tervezés és technikai haladás bulgáriai problémáival. 3. szám. — HENRYK BATOWSKI: Tervek a Habsburg-monarchia felosztásáraazelső világháborúban (129—140. 1.) megállapítja, hogy a Monarchia lerombolása a háború kezdetén nem tartozott az antanthatalmak hadicéljai közé, területi megcsonkítása igen. A tervbe vett területelcsatolások azonban — még orosz és szerb részről is — meglehetősen szűk határok közt mozogtak. Az Ölaszország és Románia hadbalépósének ellenértékeképp az 1915. április 26-i Ion-