Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

FOLYÔIITATSZEMLE 501 ben a régi Osztrák Császársággal azonos. Ennek az irányzatnak egyik legismertebb képviselője Deák 1865-i vitapartnere, Wenzel Lustkandl. A másik irányzat a maga korának tételes jogára, a kiegyezési törvény szövegére, az ennek megfelelő politikai gyakorlatra s a benne kifejeződő jogelméletre támaszkodva, lényegében a két külön államiság teóriáját vallotta, és legföljebb a kiegyezési törvény szellemén ós betűjén túlmenő perszonáluniós törekvések ellen emelt óvást. Egyik legismertebb képviselőjük Georg Jelűnek volt. — ERNEST BAUER: Külföldi tőke a jugoszláv üzemekben (181—190. 1.) a külföldi tőkének a jugoszláv termelésbe való bevonását vizsgálja. Jugoszlávia a háború befejezése óta gazdasági fejlesztésre külföldről kereken 2,3 milliárd dollárt kapott. A tőkoéhség ennek ellenére ma is egyik legfőbb jellemvonása a jugoszláv gazdasági életnek. A külföldi tőke bevonását a szocializmus elárulásának hirdető dogmatikusok és a szocializmus diadalának tekintő liberálisok közt az utóbbi évek legnagyobb gazdasági vitája zajlott le, amely ma sincs lezárva. A pártvezetőség közbülső álláspontot vall. Az 1967-es törvényes szabályozás elvileg lehetővé teszi a külföldi tőke meghatározott arányú részvételét a termelésben. A külföldi tőke túlszigorúnak tartja ezeket a megkötéseket, ós egyelőre tartózkodik a jugoszláv termelésbe való nagyobb arányú bekapcsolód ás tói. 4. szám. — JOHANN CHRISTOPH ALLMAYER-BECK: A Habsburg-monarchia vége 50 évvel ezelőtt (205—222. 1.) elsősorban az összeomlás okait fürkészi. A Monarchia politikailag már akkor halott volt, amikor katonái még harcoltak érte a különböző frontokon. Népeinek forradalmi magatartása és ebből eredő eltávolodása a birodalomtól, a háborús nyomorúság, az éhség, a roppant lélektani nyomás, a siilyos véráldozatok, az ellenséges propaganda, az emigráns szervezkedés mind lényeges szerepet játszott a bukásban, meggyorsítva azt a folyamatot, amelynek aztán a háborús katasztrófa bizonyossága döntő lökést adott. De kérdés, hogy a Monarchia háborús győzelem esetén is fennmaradhatott yolna-e hosszabb időre. Maga Ferenc József is úgy jellemezte egy külföldi diplomata előtt Ausztriát, hogy történelmi anomália. A Monarchia képtelen volt ésszerx'í kompromisszumot találni egyfelől a történelmi föderalizmus, másfelől a XIX. századi centralizmus, a konzervatív államstruktúra és a modern demokratikus korszellem között. Mindezek után a szerző úgy látja, hogy a történésznek nem arra kell elsősorban választ találnia, hogy miért omlott össze a birodalom, hanem hogy hogyan tudott négy évszázadon keresztül fennmaradni. -— BOGDAN KRIZMAN: Tisza István politikai körútja 1918 őszén (223— 234. I.) Bosznia-Hercegovina utolsó tartományi főnöke, Sarkotic báró vezérezredes naplójának felhasználásával tárgyalja Tisza 1918 szeptemberi, a délszláv kérdésnek a Monarchián belüli megoldását előkészíteni hivatott politikai utazását. Minthogy a délszláv kérdés horvát szellemű megoldása elé a magyarok gördítették a legnagyobb akadályt, IV. Károly 1918 szeptemberében a legbefolyásosabb magyar politikusnak számító Tiszát küldte a délszláv területekre a politikai megoldás kimunkálása végett. Tisza beutazta Horvát-Szlavónországot, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát, tárgyalt a délszláv, nagyszerb, nagyhorvát megoldás híveivel, de tökéletesen félreismerte a helyzetet. A teljesen kilátástalan, Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz csatolását követelő magyar nacionalista megoldás mellett szállt síkra. Ennek legkirívóbb, a tragikomikum határát súroló megnyilvánulása Tiszának a jugoszláv érzelmű szerb és horvát képviselőkkel 1918. szeptember 21-én Szarajevóban történt összecsapása volt. Tisza 1918. szeptember 29-én, Bulgária kapitulációjának napján terjesztette elő teljes fiaskóval végződő délvidéki útjáról szóló, a történelem által már teljesen túlhaladott jelentését. — B. ÖSTERREICHISCHE OSTHEFTE 1968. 1. szám. — ALOIS HOFMAN: Cseh kulturális ösztönzések az osztrák szellemi életben (15—23. 1.) felróva az ilyen irányú kutatások hiányát, először az osztrák irodalmi életet megtermékenyítő cseh kulturális hatásokat vizsgálja. Kiemeli a huszitizmus páratlan hatását, amelynek utórezgéseit még a jozefinizmus is érezte. A cseh nemzeti újjászületés hatása tetten érhető Grillparzer és Stifter műveiben. A cseh történelmi és népi élet bemutatásában Stifteren kívül Marie von Ebner-Eschenbach, J. J. David és Bertha von Suttner regényeit és elbeszéléseit illeti a legfőbb érdem. A preklasszikus cseh zene nem csupán a protestáns egyházi zenére hatott, hanem az osztrák klasszikus zenére, Haydnra is. Bécs zenei élete, az udvari színház, a bécsi opera előadásai elképzelhetetlenek cseh zeneművészek nélkül. A pedagógiában J. A. Komensky termékenyítő hatása követhető nyomon J. F. HÄHN, J. I. Felbiger és különösen a Mária Terézia-féle iskolareform megújítója, Ferdinand von Kindermann püspök műveiben és működésében. A tudományterületén a bécsi sziavisz-