Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

500 FOLYÓIRATSZEMLE novemberében Kirchbach gróf ezredes készítette. Tőle került sógorához, Viktor von »Martinhoz, onnan pedig 1945 októberében az angolokhoz, akik a nürnbergi pőrben felhasználták. A szerző külső és belső ismérvek — többek közt Hossbach tábornok perdöntő kijelentései — alapján hitelesnek fogadja el a dokumentumot, és kiemeli jelentőségét. — LOTHAR GRACHMANN: A nürnbergi ítélet 22 év múltán (385—389. I.) morális szempontból teljes mértékben indokoltnak, büntetőjogi szempontból igazságosnak, nemzetközi jogi szempontból azonban rendkívül problematikusnak tartja az ítéletet. — B. DER DONAURAUM 1968. 1—2. szám. — A kettős szám Bécs gazdasági, politikai, kulturális jelentőségének van szentelve. Külön tanulmányok foglalkoznak Bécsnek a Duna-medencében elfoglalt helyével, Béccsel mint kereskedelmi és közlekedési központtal, mint a Duna-medence pénzpiacával, szerepével a légi közlekedésben. Történelmi szempontból három tanulmány tarthat számot érdeklődésre. — GUSTAV OTRUBA: Bécs népessége (1—11. 1.) nemzeti származás és társadalmi fejlődós szempontjából vizsgálja témáját. A fél évezredes római és az évezredes bizánci-szláv korszak után a középkori város alapjait bajor-frank telepesek vetették meg. A Babenberg hercegi család városi rangra emelte, majd a Habsburgok fejlesztették. A Duna-medencében elfoglalt központi helyzeténél fogva természetes vonzási központja lett az idegeneknek. Kispolgári-ipari jellege — amelyet egészen a XIX. századig megőrzött — a kései középkorban alakult ki. A város külső, máig is változatlan arculatát a barokk kor alakította ki, amely a török háborúkban és a vallásháborúkban kivívott győzelmet álmodta kőbe. Bécs XVII—XVIII. századi pénzügyi és ipari életében külföldiek játszottak döntő szerepet. A főváros lakossága a XVIII. században több mint kétszeresére nőtt. A növekedés — bár korántsem egyenletesen — tartott a XIX. században is. Bécs lakossága 1900-ban elérte az 1 647 957-et. A XIX.—XX. századi nagyipari fejlődés egyetlen tipikus vezető iparágat sem teremtett Bécsben. A textil- és fémáruipar, a nagy- és kisipar egyensúlyban volt. A tanulmány részletesen vizsgálja Bécs erősen nemzetiségi összetételét, kiemelve a nagyrészt iparos cseh lakosság számbeli súlyát, gazdasági, politikai ós kulturális jelentőségét. A csehek a század elején még 7,1%-át tették ki Bécs lakosságának, 1951-ben már csak 0,22%-át. A XX. században a két és másfél milliós lélekszám közt ingadozó Bécs fő problémája jelenleg a természetes szaporodás alacsony színvonala és ezzel összefüggésben a bevándorlás és a munkaerőhiány pótlása. — RUDOLF TILL: Bécs mint politikai központ (43—53. 1.) Bécs politikai szerepének a XX. századig általában növekvő, majd csökkenő, de még mindig jelentősnek tekinthető tendenciáját tekinti át történeti keretek között. Bécs Babenberg hercegi székhelyből lett Habsburg császárváros, majd a XIX. században világváros. A XX. században a Monarchia összeomlásával elvesztette ezt a rangját. Politikai központból kulturális központtá vált. —RUPERT FEUCHTMÜLLER: Bécs mint a képzőművészetek központja (99—106. 1.) a művészettörténet tanúsága szerint Bécs kétségtelenül művészeti központ volt, gyűjtő és egyben kisugárzási központ. Legnagyobb korszakaiban tudott saját nyelvén szólni a világhoz. 3. szám. — LUDWIG JEDLICKA: 1938. március 13. q történeti kutatás fényében (141—155. I.) az Anschlusshoz vezető eseménysort tekinti át kül-, bel- és katonapolitikai szempontból. Ausztria helyzetét ebben az időben a növekvő külpolitikai elszigetelődés jellemezte. Franciaország és Anglia beavatkozása a veszély pillanatában a kisebb hatalmak, elsősorban Olaszország részvételétől függött, ez azonban etiópiai kalandja után 1937-ben már végleg elkötelezte magát a tengelynek. Németország felismerte ezt a helyzetet, ós 1937 elejétől kezdve fokozta diplomáciai és gazdasági nyomását Ausztriára. A gazdasági nyomásban nagy szerepet játszott a német fegyverkezés nyersanyag- és devizaszükséglete. Nem kevésbé kedvezőtlenül alakult az osztrák belpolitikai helyzet. Miközben az 1936 júliusi egyezmény kitárta a kaput az osztrák függetlenség sírásói, az osztrák nácik előtt, az ausztrofasizmus totalitariánus doktrínája lehetetlenné tette a köztársasághoz hű erők, elsősorban a szociáldemokraták csatasorbaállítását. Ami végül a katonapolitikai helyzetet illeti, a szerző azt a nézetet vallja, hogy megfelelő irányítás és szervezés esetén meglett volna a lehetőség a náci agresszióval való eredményes szembeszállásra. — PETER BERGER: Az osztrák-magyar dualizmus 1867—1918 és az osztrák jogtudomány (156—170. 1.) két csoportra osztja a kiegyezéssel foglalkozó osztrák jogtudósokat. Az egyik csoport az 1848-as forradalomig, ilL az 1867-es kiegyezésig terjedő történeti kutatásokból indult ki, és arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországot is felölelő régi osztrák monarchia, az ún. Osztrák Császárság mint önálló állami egység 1867 után is fennmaradt., ós az új Osztrák-Magyar Monarchia lényegé-