Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

494 FOLYŐIRATSZBMLE szerepe a kairói és teheráni konferencián (14—30. 1.) 1961-ben, az amerikai belügyminisztérium történeti osztálya befejezte a kairói és teheráni konferenciára vonatkozó történeti dokumentumok kiadását. Nemcsak levéltári anyagot, hanem személyes emlékezéseket is felhasználtak. A dokumentumok világosan mutatják, hogy Európa háború utáni helyzetét sokkal nagyobb mértékben határozták meg a teheráni tárgyalások, mint a jaltai egyezmény. — CL. J. DEFRASNE: A pszichológiai fegyverek szervezése és alkalmazása a Wehrmachtban (31—'48. 1.) a Barbarossa-hadművelet Serafino vezérőrnagy által megszerzett anyagára, valamint az elhunyt Jules-Albert Jaeger, a strasbourgi Európai Tanulmányok Intézete volt igazgatója intervjujára támaszkodik, amelyet von Wevel tábornokkal, a Wehrmacht propaganda-szolgálatának volt vezetőjével folytatott. A cikk a Wehrmacht szervezésének kezdeteivel, a lengyel, dán és norvég hadjáratokkal, a nyugati hadjárattal, az Anglia ellen viselt pszichológiai hadjárattal, a balkáni hadjárattal ós a Barbarossa művelettel foglalkozik, végül pedig a Wehrmacht hanyatlásával. — F. BOUDOT: A fogolytáborok foglyai és Franciaország politikai arculata (48—76. 1.) a második világháború történetének lényeges vonása a foglyok nagy száma és ezek sorsának különbözősége. A francia foglyok állandóan értesültek az ország helyzetéről és ezzel összefüggésben különböző akciókat szerveztek. Az ország német megszállása után felvetődött a kérdés: Pétain vagy de Gaulle, Pótain és de Gaulle, vagy Pétain, azután de Gaulle? Franciaország a legyőzés és a megszállás ellenére a francia foglyok szemében mindig nagy ország maradt, az 1940—45 közötti ismereteik Franciaországról tele voltak tévedésekkel, ellentmondásokkal és illiiziókkal. 72. (okt.) szám. — Különszám Bulgáriáról a második világháborúban. G. STEFANOV: A külpolitika (1—21. 1.) megállapítja, hogy Bulgária volt az egyetlen német csatlós, amely nem vett részt közvetlenül a Szovjetunió elleni támadásban és nem szakította meg vele kapcsolatait. Elemzi a németbarát irányzatot, a megszállt , de nem szövetsógee országok helyzetét, a Szovjetunióval való kapcsolatokat, a „semlegességi" mesterkedéseket Bulgáriában, majd a szocialista forradalom kezdeteiről beszél. — M. GORNENSKI, E. KAMENOV: A belpolitika (23— 41. 1.) első részében az 1944. szept. 9-ig tartó időszakot tárgyalja, a németbarát és fasiszta diktatúra időszakát, majd az 1944. szept. 9-i forradalom utáni időszakot tárgyalja, amely nagy változásokat idézett elő a bolgár belpolitikában az új kormány megalakulása után. — DAVID В. COHEN: Bulgária gazdasági kifosztása a németek által (43—66. 1.) a náci Németország nagyon kihasználta az iparilag elmaradott, fejlett mezőgazdasággal rendelkező Bulgáriát. 1940. okt. 2-án kliringegyezményt kötöttek. Foglalkozik azokkal a gazdasági károkkal, amelyeket Bulgáriának a Németországgal fennálló ' gazdasági cserék, a „Neubacher", „Clodius", „Fabriciüs" szerződések okoztak, amelyek Jugoszlávia és Görögország német megszállásával álltak összefüggésben. Számadatokkal ismerteti a károkat, melyeket a macedóniai bányászatnak okoztak a szállítások és építkezések, valamint a bolgár munkások németországi kizsákmányolása. Közli a veszteségek teljes összegét, valamint hatásukat a népgazdaságra. — M. ERELISKA: AZ ellenállási mozgalom (67— 82. 1.) részletes leírását adja a bolgár ellenállásnak, amelyet 3 szakaszra oszt. Az első 1941. jún. 24-től 1943 februárjáig, a második 1944 tavaszáig, a harmadik pedig a háború végéig tart. Elemzi a szept. 9-i forradalom jellegét és indítóokait. — J. DOLAPTCHIEVA: A háború és az ellenállás bibliográfiája (83—93. 1.). egészíti ki a számot — S. NÜOVA RIVISTA STORICA 1968. máj.— aug. szám. — MIRELLA LARIZZA: Fourier tanainak marxi—engelsi interpretációja (249—290. 1.) a marxi—engelsi életmű részletes elemzésével tapintja ki annak a folyamatnak egyes állomásait, mely az utópikus szocialisták — ezen belül elsősorban Fourier — tanainak kritikájához, a proletár ideológia kialakításában betöltött szerepük meghatározásához vezetett. — ENRICO DECLEVA: Antiklerikalizmus és politikai harc a giolittiánus Olaszországban. ,,Franciaország példája" és a néppártok, 1901—1904 I. (291—354. 1.) kimutatja, hogy Franciaország az olasz haladó politikai közvélemény számára a demokráciát, a világi gondolkodás bástyáját, Olaszország mindenkor követendő példaképét jelentette. A francia kormány egyházpolitikája élénk reakciót váltott ki a különböző olasz pártok köreiben és meghatározó szerepet játszott antiklerikális ideológiájuk kialakításában. A szerző a korabeli sajtóanyag bő idézése alapján ad képet az ún. néppártoknak (köztársasági, radikális, szocialista) a francia egyházpolitikával kapcsolatos állásfoglalásáról, valamint arról, milyen szerepet töltött be az antiklerikalizmus e pártok politikai irányvonalának meghatározásában. Fény derül