Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

F 0 L Y ŐIR Л T S Z Ii _U LE 495 az egyes pártoknak az antiklerikalizmus kérdésében vallott eltérő álláspontjára, mely különösen a válási "törvényjavaslattal kapcsolatos vitákban, valamint az 1904-es törvényhatósági választási hadjáratokban vált nyilvánvalóvá. — NICOLA CRINITI : Történeti jeldolgozások Catilináról az egyesített Olaszországban (355—400. I.) értékelő ismertetést ad az olasz történeti irodalomban Catilinával, összeesküvésével foglalkozó, a XIX. sz. végétől az 1930-as évek végéig megjelent munkákról. A művek elemzése során röviden utal a feldolgozások szempontjai és az egyes korszakok társadalmi problémái közötti összefüggésekre, áttekintve egyben a témát taglaló európai történeti irodalmat is. — ANTHONY MOLHO: Államvezetés és az uralkodó osztály a kora reneszánsz Firenzében (401—420. 1.) Firenzének egy kritikus, kül- és belpolitikai problémáktól egyaránt terhes korszakát idézi, mely a Ciompi-felkelés leverésével, az arti maggiori képviselőinek újfent hatalomra kerülésével (1382) kezdődött és Cosimo de Medici uralomra jutásáig (1434) terjedt. A szerző a kortársak ós a későbbi korok (XVI., XIX. sz.) történészeinek a korszakkal, a firenzei uralkodó osztály államirányításával kapcsolatos megállapításait kritika tárgyává téve, beható elemzést ad az uralkodó osztály belső rétegződéséről, a kormányzásban való részesedéséről. Szept.—dee. szám. — GIOVANNI MICCOLI: Delio Cantimori (521—631. 1.) a kiváló olasz történettudós tudományos életrajzát kísérli meg felvázolni, annak a negyvenes évektől egészen haláláig (1966) kifejtett működését véve vizsgálat alá. Egy igen sokoldalú tudós arcképe bontakozik ki előttünk, aki egyaránt otthon volt a XVI., XVII. századi vallástörténeti problémák világában és korának történetfilozófiai kérdéseiben, amelyeknek komoly tanulmányokat szentelt. 1948-tól az olasz kommunista párt tagjakónt fejtett ki aktív publicisztikai tevékenységet a Società és a Rinascità hasábjain, hogy az olasz kultúra idealista tradícióinak kritikai elem-I zésével járuljon hozzá a társadalmi megújhodás folyamatához. Mint az Einaudi könyvkiadó szaklektora elsősorban olyan munkák megjelenését támogatta, melyek a valóság egy-egy oldalának megvilágítását segítették elő és mentek voltak minden idealista, irracionalista beütéstől. — MARCELLO CRAVERI: Egy jezsuita a liberális családban. Luigi Taparelli d'Azeglio atya (631—660. 1.) L. T. d'Azeglio (1794— 1862) jezsuita pap életútjának megrajzolásával hasznos adalékokat szolgáltat a katolikus gondolkodás, a jezsuiták risorgimento-ellenes politikájának történetéhez. D'Azeglio irodalmi munkásságával a liberálisok vezette megújulási folyamattal szembeni retrográd jezsuita álláspont egyik prominens képviselőjévé vált, holott szűkebb családja és barátai a liberális tábor legaktívabb tagjai sorában foglaltak helyet. — LILIAN A IARIA : Adalékok Messina gazdaságtörténetéhez a XVIII. században (661— 676. 1.) Lallement-nak, a Messinában székelő francia alkonzulnak 1785-ben írt jelentését véve alapul ad képet a XVIII. századi Messina szerepéről Nyugat és Kelet árucseréjében. Megállapítása értelmében Messina az adott korszakban az áruk elosztásában elfoglalt helyénél fogva részese volt annak a XVIII. századra oly jellemző folyamatnak, mely által — új technika bevezetése, nagyobb invesztíciók révén — csökkentek a távolságok a világkereskedelemben és a különböző gazdasági körzetek közelebb kerültek egymáshoz. — MOVIMENTO OPERAIO E SOCIALISTA 1969. 1. szám. — ENZO SANTARELLI: Kun Béla ,,hivatásos forradalmár" Lenin és Sztálin között (5—18. 1.) első darabja annak a sorozatnak, melyet a folyóirat a III. Internacionálé ötvenedik évfordulója alkalmából, az Internacionálé széleskörű problematikájának tanulmányozására indított. Főként a legújabban publikált magyar anyagra támaszkodik. Kun Béla személyével, ideológiai, politikai magatartásával kapcsolatos kérdések felvetésével, illetőleg ezek megvilágítása körüli nehézségek felvázolásával foglalkozik és röviden áttekinti munkásságát, különös tekintettel annak a Kominternben, valamint a magyar kommunista mozgalomban kifejtett tevékenységére. — MICHELE FATICA: A nápolyi szocialista mozgalom és az 1914 júliusában tartott községi választások (21—55. 1.) a nápolyi szocialisták, akik addig a Giolittirendszer ellenségeinek bizonyultak, 1914 folyamán, amikor a rendszer válságba került, az osztályharc élesedett, annak támogatóivá süllyedtek. Az osztályharc felfüggesztését propagálva, nagyrészük függetlenítette magát az olasz szocialista párttól ós a választások előkészítésére, lebonyolítására, a helyi giolittiánus polgársággal lépett szövetségre. A tanulmány a választási programok, a választásban induló polgári pártok egymáshoz való viszonyának elemzésén túl foglalkozik az autonóm ós az úgynevezett intranzigens szocialisták (Bordiga és követői) közötti vitákkal, a szocialista párt nápolyi szekciójának megalakulásával, valamint Bordigának a szekcióban betöltött szerepével. — MALCOLM SYLVERS: Oramsci az angolszász világban (57—66. 1.) az utóbbi években az