Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

488 FOLYÓIRATSZEMLE egy Sok személynévből származtatja, amely a középkorban kimutatható, délről került Boszniába, onnan tovább északra. 48. köt. — DANILO KECIC: A burzsoázia szemben a vajdasági bolsevik mozgalommal 1919 első jelében és a szocialista szolidaritás általános sztrájkja (5—39. 1.) bemutatja a Szovjet-Oroszországból hazatérő hadifoglyok ellen hozott intézkedéseket, a burzsoázia félelmét, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság léte fokozott. A július 20—21-i szolidaritási sztrájkot nem sikerült felkeléssé fejleszteni.— JÁN SIRÁCKY: A jugoszláviai szlovákok helye és jelentősége a csehszlovák—jugoszláv kapcsolatok történetében (40—52. 1.) ismerteti a szlovák telepesek történetét, nemzeti öntudatosodásukat a XIX. sz. második felétől kezdve, közös harcaikat a helybeli délszláv lakossággal, pl. 1905 1906-ban. — JELENA POPOV: Adalék annak tanulmányozásához, milyen segítséget nyújtott a Vajdaság Jugoszlávia háború pusztította területeinek (53—67. 1.) számos adatot hoz az 1945-ben a pénzben, élelmiszerben ós ruhaneműben stb. összegyűjtött segélyekről. — DZÜRDZIOA PETROVIÓ: Adalék a Bácska XVI. századi történetéhez (95—105. 1.) Halasi-Kun Tibornak a török Belleten с. folyóiratban megjelent tanulmánya alapján ismerteti a városi kézművesség helyzetét. — SLAVKO GAVRILOVIÉ: Adalék a bácskai ruszinok történetéhez а XVIII. sz. derekán (106—113. 1.) egyrészt Ókeresztúr (Krstur) lakosainak 1756—59 közti történetéhez közöl adalékokat (csak unitus papot kaptak, pedig pravoszlávot akartak), másrészt arra utal, hogy nem lehet tudni, hogyan kerültek Kocurába (Kucura) 1765 táján a ruszin (kárpát-ukrán) telepesek. — STANA RISTIÓ: Avram Dzukié kéziratos önéletrajza (114— 115. 1.) az 1844—1906 élt történetíró életrajzának szövegét közli. — NIKOLA Bozié, RATKO MITROVIÓ: A Vajdaság és Belgrád és környéke a harmadik birodalom terveiben (116—125. 1.) kimutatják, hogy a háború után ebből a területből a birodalomhoz tartozó dunai német államot akartak létrehozni. 1968. 49. köt. — VLADIMÍR STOJANŐEVIÓ: Szerbia 'politikája Albánia vonatkozásában a XIX. században. Adalék a szerb— albán baráti kapcsolatok történetéhez 1844— 1875 (5—25. 1.) kimutatja, hogy Garaäanin kezdeményezte a rendszeres együttműködést a török birodalom ellen, segítséget akart nyújtani. Az adott időszakban létre is jöttek kapcsolatok egyes albán törzsek vezetőivel. Az albánok is keresték ezt a segítséget. — DANILO KECIÓ: Az Októberi Forradalom és az agrár-paraszti mozgalom a Vajdaságban 1918-ban és 1919 elején (26—68.1.) részletes eseménytörténeti áttekintést ad, a 6., újvidéki ezred felkeléséről is, a zöld káderek tevékenységéről, a hazatérő hadifoglyok által terjesztett szocialista eszmékről. A kommunistaként hazatért hadifoglyok erősen bírálták a jugoszláv állam által megindított agrárreformot. —SRETA PECINJACKI: 1785-ös adatok a Szerémség és a Sajkás-kerület lakosságáról és iskoláiról (131—143. 1.) fordításban közöl egy 1785-ös összeírást, amely felvankint megadja a lakosság létszámát és az egyházközségre és az iskolára vonatkozó adatokat, és a Sajkás-kerületről felvett vizitációs jegyzőkönyv szövegét. — SLAVKO GAVRILOVIÓ: Fogarasi János, az első szerb felkelés korának harang- és ágyúöntője (144—155. 1.) összegyűjti az 1770-ben Erdélyben született harangöntő életére vonatkozó adalékokat. 1800-ban került apjával együtt a Szerémsógbe, 1826-ig van nyoma tevékenységének, a harangöntés mellett a szerb felkelők számára fegyverekét is készített. 50. köt. —VASILIJE KRESTIÓ: Politikai viszonyok a Szerémségben az 1868-as horvát—magyar kiegyezés előestéjén (9—24. 1.) kimutatja, hogy az abszolutizmus bukása után a lakosság többsége a Magyarországgal való együttműködés mellett foglalt állást. Amikor azonban kiderült, hogy ez nem valósítható meg az egyenjogúság alapján, a szerbek és horvátok szembefordultak ezzel, csak a magyarok és németek kívánták továbbra is. Az 1867-es horvát választásokon, a Szerbiából jövő propaganda hatására is, a szerbek és horvátok a Néppártra szavaztak, amely egyedül ebben a megyében jutott többséghez. A helyzet olyan feszült volt, hogy fegyveres összetűzésektől is tartottak. — 2IVAN KUMANOV, ZVONIMIR GOLUBOVIÓ: A Jugoszláv Kommunista Párt Vajdasági Területi Bizottságának erőfeszítései a bácskai nemzeti felszabadító mozgalom újjáélesztésére 1942-ben (25—65. 1.) részletesen ismerteti a megszálló hatóságok újabb és újabb letartóztatásai és a párt központjával való kapcsolat hiánya ellenére kibontakozó mozgalmat. — ONUFRIJ TIMKO: Ru.ski Krstur és Kucura telepesei ( 129—142. 1.) áttekintést ad a kárpátukránok fejlődéséről ós úgy véli, nem is fontos megtudni, hogy Ókeresztúr és Kocura XVIII. századi telepesei melyik megyéből kerültek új lakóhelyükre. -— SLAVKO GAVRILOVIÓ: Új iratok Pera Segedinac 1735-ös felkeléséről (143—149. 1.) szerb, német és latin nyelvű forrásokat közöl magyarázatokkal, adalékként a Péró-felkelés történetéhez. — JOVAN MILICEVTÓ: Obrenovic II. Milán (150—159. 1.) összefoglalja az 1819—1839 élt és mindössze néhány napig uralkodott szerb fejedelem életrajzát. — KRUNOSLAV