Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
FOLYÔIITATSZEMLE 487 A számos nehézség ellenére az árutermelés fejlődött. A kereskedőtőkének nagy szerepe volt a tőkés viszonyok kialakulásában. — JOSIP HORVÁT: A horvátországi újságírásegy évszázadának társadalmi spektruma 1835— 1935 (39—56. 1.) áttekintést ad az újságírás fejlődéséről, a mintegy 350 ismert életrajz közül a legfontosabbakat röviden ismerteti. Az újságírók 60%-a a tengermellékről származott, nem-polgári vagy nemesi elemek csak későn kerülnek közéjük. — ORDE IVANOVSKI : A délszláv szocialisták és az Illés-napi felkelés (57—70. 1.) az 1903-as felkelést tárgyalva megállapítja, hogy a szocialisták nem ismerték fel egészen, hogy a macedónok külön nemzetet alkotnak, de elítélték az egyes balkáni államoknak a területre kinyilvánított igényeit, helyeselték, hogy a felkelők önálló államot akarnak alkotni. Ténylegesen csak a macedóniai szocialisták vettek részt a felkelésben, a többiek csak deklaratív támogatást nyújtottak, -r- SERGIJE DIMITRIJEVIÓ: Az Októberi Forradalom tapasztalatainak elsajátítása a jugoszláv munkásmozgalomban (71—99. 1.) kiemeli legfontosabbként a szocialista forradalom perspektívájának az elfogadását. Ebben szerepet játszottak a szerb emigráns szocialisták, a Monarchián belül a baloldali szocialisták, a horvátoknál F. Filipovic, aki a III. Internacionáléhoz való csatlakozást javasolta, továbbá a Szovjet-Oroszországból hazatérő kommunisták.. 1919 februárjától már új szakasz kezdődik, ekkor a különböző szociáldemokrata pártok kívánják az Internacionáléhoz való csatlakozást. Aharmadik szakasz az 1919-es egyesítő kongresszussal kezdődik, ettől kezdve az egyesített munkáspárt, ill. azon belül a kommunisták szervezetten irányítják a tapasztalatok átvételét. — AND RÍJA RADENIÓ: Jugoslavia — a jugoszlávok szellemi és politikai egyesítését elősegítő újság (113—121. 1.) az 1871-ben Bukarestben Jovan Pohár szerkesztésében megjelent lapot ismerteti, amely haladó szellemű volt, a délszlávok egyesítését forradalmi úton kívánta. Foglalkozott egyéb szláv népek kérdésével is. — PETAR STRCIÓ: Rijeka néhány problémájáról 1918-ban (123—133. 1.) ismerteti Fiume élelmezési nehézségeit, az árak emelkedését, a zöld kádereknek a város ellen intézett támadásait, a 79. gyalogezred felkelésót október 23-án, majd a munkások helyzetét és mozgalmait, itt 1919-ig kísérve a fejleményeket, amikor a munkások a megszálló antant-csapatokhoz fordultak követeléseikkel. — MLBENKO PALIÓ: A munkásmozgalom forradalmi szárnyának sajtójáról a Vajdaságban 1921—29-ben (135—146. 1.) bemutatja az 1923-ban megjelent „Szervezett Munkás" c. újságot. 1924-ben a Független Munkáspárt tett kísérleteket lapok kiadására, 1925-től kezdve ismét megjelent a „Szervezett Munkás", 1928-tól pedig „Organisierter Arbeiter" címen német nyelvű sajtóterméket adtak ki a baloldali szakszervezetek. — DORBE PILJEVIC: A Hercegovinái felkelés fejlődésének néhány sajátossága 1941-ben (I47--— 156. 1.) a június 24-én megindult tömeges felkelést világítja meg, amely az olasz megszállók és az usztasák ellen irányult, akik a nemzeti ellentéteket próbálták felszítani a harc leverésére. — ^MIROSLAVA MIRKOVIÓ ismerteti Dobó Árpád: Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus c. könyvét (157—159. 1.). — N. MATICA SRPSKA. ZBORNIK ZA DRUSTVENE NAUKE 1967. 47. köt. — SLAVKO GAVBILOVIÓ: A karlócai érsekség daljai uradalma. A XVIII. sz. végétől az 1848—49-es forradalomig (5—38. 1.) bemutatja a korábban csak pénz- és terményjáradékot követelő, Eszék közelében levő uradalom fejlődését 1792-től, amikor növelni kezdték a majorsági földet és robotot követeltek. 1806-ban a kevés legelő miatt parasztfelkelés tört ki. Az uradalom az irtásföldeket is majorsági földdé nyilvánította. A forradalom idején a parasztok megpróbálták a majorsági föld elfoglalását. — JELENA POPOV: A mezőgazdasági kampány a Vajdaságban 1945 első felében (39—71. 1.) utal a nagy pusztulásra: az állatállomány 2/3-a elveszett, 800 000 hold birtokos nélkül maradt, kevés volt a munkaerő. Az elhagyott birtokokat állami tulajdonba vették, egyéb helyről (különösen Szerbiából) is hoztak segítséget, s így a földterület 95%-át sikerült felszántani és bevetni. —- MITA KOSTIC: A szerbek kizárólagos jogáról az 1690-es Lipót-féle kiváltságlevélre (95—100. 1.) annak a feljegyzésnek a szövege, amelyet a jugoszláv hatóságok állíttattak össze, mert Magyarország nem volt hajlandó az illir udvari bizottság, deputáció és kamara levéltári anyagát átadni, arra hivatkozva, hogy egyéb magyarországi pravoszláv népekre is vonatkozik. Közben Magyarország már átadta a levéltárat. — ILIJA DZINIÓ: A jobbágyok és nemesek harca a községi legelőkért Csonoplyán 1820—1848 (101—110. 1.) közli a jobbágyok névsorát telki állományuk és a földesúrnak járó hátralékok feltüntetésével. — BOGDAN KRIZMAN: AZ 1918. november 13-i belgrádi fegyverszünet (111—134. 1.) a fegyverszünet megkötésének részletes eseménytörténete. — MILENKO FILIPOVIÓ: A „sokác", ,,sokácok" névről (135—151. 1.) a népnevet