Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

486 FOIA' Ó [ RATSZEMLE ról a XIV. sz. végén (66—69. 1.) szórványos adatokból rekonstruálja a növekedés valószínű ütemét a XIV. századtól 1880-ig, s az 1880-as adatokból ennek figyelembevételével úgy számítja, hogy a lakosság 1,47 és 1,84 millió közt lehetett, ebből 120—140 ezret tehetett ki a városi lakosság. — A vita-rovatban SZTEFAN RADULOV: A bolgár fasizmus ideológiájáról (87—93. 1.) három szakaszt különböztet meg a bolgár fasizmus fejlődésében (1923—29, 1929—39, 1939—44). Ideológiája kommunistaellenes, tudománytalan, eklektikus (ezért vannak belső ellentmondásai), több irányzat hirdeti (ennek oka, hogy a nagytőke nem kellően koncentrált), agresszív, nincs kapcsolata tényleges gyakorlatával. Ezt az ideológiát csak a nagytőke kisebb része hirdette, mellette megmaradt a régi burzsoá ideológia is. — DIMO KAZASZOV: A fasizmus és a bolgár pártok (94—100. 1.) •az egykori szociáldemokrata politikus részben visszaemlókezésszerűen szól hozzá a vitához, úgy látja, hogy a bolgár fasizmus német—olasz típusú volt, tehát utánzó. Az 1934 májusi puccs vezetői is fasiszták voltak, ténylegesen a király diktatúráját segítették elő. — NIKOLA FERMANDZSIEV, SZTEFAN VELIKOV: Sztefan Karadzsa születési évéről (101—103. 1.) az 1868-ban hősi halált halt bolgár felkelő eddig valószínűnek tartott három születési évszám (1840, 1842 és 1844) közül 1840-et tartják a valódinak. 6. szám. — ZSAK NATAN: A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának júliusi plénuma és a társadalomtudományok (3—12. 1.) általános áttekintést ad a társadalomtudományok és ezen belül a történettudomány helyzetéről és teendőiről. — HRISZTO HRISZTOV: Bulgária felszabadulása és a kresznai-razlogi felkelés (13—23. 1.) az 1878-as macedóniai felkeléssel kapcsolatban kimutatja, hogy ekkor Macedóniában nincs nem-bolgár szláv lakosság. A felkelés a bolgár nemzeti forradalom része, bár nem vezetett a terület felszabadulására. — LJUBEN BEROV: Új adatok Ferdinándnak, mint a német imperializmus ügynökének szerepéhez (24—32. 1.) 1932—34 közti adatokat közöl az NDK levéltáraiból, amelyekből kitűnik, hogy az egykori bolgár király ekkor is 150 000 márka évjáradékot kapott a német államtól, s ezt az összeget is meghaladó egyéb pénzsegélyeket. — MARIJA GEORGIEVA MANOLOVA: Az 1877— 79-es bulgáriai ideiglenes orosz kormányzat és a postaügy (33—40. 1.) adatokat hoz arra, hogy a megszálló orosz hatóságok odeszszai német telepeseket bíztak meg a bulgáriai postaszolgálat megszervezésével. — VASZIL GJUZELEV: A dobrudzsai felirat és a 943. évi bulgáriai események (40—48. 1.) egy 1950-ben Észak-Dobrudzsában talált töredékes felirat új olvasatát adja (ez a legrégibb datált szláv nyelvű felirat Bulgáriából). A felirat a bizánci kormány által ösztönzött besenyő betörés visszaverésére vonatkozik: Bizánc így bosszulta meg azt, hogy a magyarok akadálytalanul vonulhattak át bolgár területen Konstantinápoly megtámadására. — A vita-rovatban N. CONEV: A fasiszta diktatúra és a Népi Blokk (49—50. 1.) úgy véli, hogy a Népi Blokk kormányzásának a korszakát (1931—34) úgy kell tekinteni, mint a fasizmus visszavonulásának szakaszát. — VESZELIN HADZSINTKOLOV: Még egyszer a fasizmusról és bulgáriai sajátosságairól (50—63. 1.) a Komintern által adott meghatározást veszi alapul. Úgy látja, hogy 1923-tól lehet fasiszta diktatúráról beszélni, 1934-től nyílt fasiszta diktatúráról. Még a közvetlenül szeptember 9. előtt uralomra került Muraviev-koiTnány is fasiszta volt, csak az 1931—34 közti helyzethez hasonlóan ez is bevont a kormányba egyéb pártokat is, a fasiszta tömegbázis kiszélesítése érdekében. — G. I. CSERNYAVSZKIJ: Új adatok Georgi Dimitrov viszonyáról a Nemzetközi Vörös Segélyhez (64—68. 1.) három dokumentumot közöl 1926—35-ből, ezek is igazolják, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Dimitrov a szervezetnek. — NADEZSDA IV. KRASZTEVA: Nikola Szakarov feljegyzései az 1918-as katonai felkelésről (68—74. 1.) közli magyarázatokkal a jobboldali szociáldemokrata politikus feljegyzését. Szakarov tagja volt annak a parlamenti küldöttségnek, amely megkísérelte a felkelés leszerelését. — N. JUGOSLOVENSKIISTORIJSKI ÖASOPIS 1968. 3—4. szám. — JORJO TA DIÓ: Velence és Dalmácia a középkorban (5—17. 1.) kimutatja, hogy Velence a X. századtól kezdve tanúsított érdeklődést a terület iránt, a XV. sz. végére teljesen elfoglalta. Gazdasági fejlődését akadályozta, bár ezzel önmagának is ártott. A félszigetre nem hatolt be, megelégedett a keskeny tengerparti sávval, mert Dalmácia csak az adriai hajózás biztosítása szempontjából volt számára fontos. — IVAN EECEO: AZ észak-adriai városok külkereskedelme mint a kapitalista viszonyok kialakulásának tényezője a Habsburg-monarchiában a XVIII— XIX. században (19—37. 1.) részletes adatokat közöl az egyes városok külkereskedelméről. 1760-ban pl. a Triesztből kivitt áruk harmadrésze Magyarországból került ide. A kormányzat fontosnak tartotta ezt a kereskedelmet, ezért fejlesztette, ezért építette ki az ide vezető útvonalakat. A városok kereskedőrétege igen összetett volt.