Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

folyóiratszemle 471 a század végétől kezdve néger részről is akadtak hívei. Valójában a megoldás elodázására törekszik. — V. P. ZAJCEV: A brit szakszervezetek száz éve. Lapok történetükből és jelenükből (71—84. 1.) a XIX. sz. elejétől ad rövid áttekintést a tradeunionok fejlődéséről, részletesebben mai problémáikról, a vezetők és a tagság közti ellentétről szól. — V. D. DMITRIJEVA: Eszak-Kelet ébredése. A brazíliai parasztmozgalom néhány sajátosságáról az 1950— 60-as évek fordulóján (85—96. 1.) elsősorban I'ernambuco állam példáján mutatja meg 1960—62-ben a paraszti ligák, majd 1963-ban ós 1964 márciusáig az agrárszakszervezetek fejlődését. A mozgalom bázisát a kisbérlők és a mezőgazdasági munkások tették ki, akik szövetkeztek a város demokratikus elemeivel. Az 1964. ápr. 1-i puccsal a mozgalom ideiglenesen vereséget szenvedett. — V. V. KOROVIN, V. I. SIBALIN: A hitlerista Abwehr vereséget szenved (97—108. 1.) áttekintést ad a német kómszervezetről és működéséről a Szovjetunió elleni háború idején s a szovjet elhárítás eredményes munkájáról. — L. M. KRASZNOGLJADOVA, V. JA. SAPIRO: A fasizmus és a képzőművészet Németországban (109—119. 1.) sok adatot hoz fel a haladó művészek üldözésére, mások mellőzésére, a rendszert kiszolgáló festők támogatására, ill. a megszállt területeken a műkincsek elrablására. — JE. P. KANGYEL: Egy burzsoá legenda nyomán. Marx és Engels taktikájának kérdéséhez a Kommunisták Szövetségében 1848—49-ben (120— 132. 1.) elsősorban W. Conze és W. Schieder nyugat-német történészek koncepcióját bírálja, akik tagadják Marx és Engels jelentőségét a munkásmozgalom fejlődésében. — G. V. PAVLENKO: Bismarck, a reakciós nyugat-német történészek bálványa (133—137. 1.) a születésének 150. évfordulója alkalmából Bismarckról írt munkákat bírálja. — DAVID OBERLANDER: Argentina haladó sajtója (138—143. 1.) a XVIII. sz. végétől tekinti át röviden a sajtó történetét, a forradalmi polgári, a szocialista ós a kommunista sajtó fejlődését. 6. szám. — A szovjet történettudomány új eredményei felé ('4—Í2. 1.) a megoldandó feladatokat tekinti át, hangsúlyozva az eszmei színvonal emelésének fontosságát. — WALTER ULBRICHT: 50 éve alapították Németország Kommunista Pártját (13—24. 1.) összefoglalja a párt fejlődésének fő vonásait. — P. N. FEDOSZEJEV: A marxizmus és a XX. század társadalmi problémái (25—41. 1.) hangsúlyozza, hogy a marxizmus alapvető megállapításai korunkban is teljes mértékben érvényesek. — JE. V. ANANOVA: AZ USA fegyveres intervenciója a Dominicai Köztársaságban (42— 57. 1.) az 1965 áprilisi felkeléstől augusztusig ismerteti az eseményeket. — V. V. VOLSZKIJ, L. Sz. NOSZOVA: AZ államkapitalizmus Brazíliában: története és problémái (58—73. 1.) a XX. sz. elejétől kíséri figyelemmel a fejlődést. A kávó-monokultúra értékesítési nehézségei tették először szükségessé az állami beavatkozást. A nagy világgazdasági válság szótzilálta a monokultúrát. Az 1940-es évektől az állam maga hozott létre iparvállalatokat. Az 1950-es években azonban a nehézipari burzsoázia ezekben már konkurrenciát látott, ellenezte, és nagyobb külföldi tőkebehozatalt sürgetett. A nacionalista burzsoázia viszont éppen az állami szektor erősítésére törekedett. Az 1964. április 1-i fordulat ennek a burzsoáziának a vereségót jelentette. Az amerikai befolyás elleni harcban a Brazíliai Kommunista Párt is nagy jelentőséget tulajdonít az állami szektornak. — N. N. JAKOVLEV: D. Eisenhower — politikai arckép (74—88. 1.) elnökségének végéig tárgyalja tevékenységét, kiemeli, hogy atomháborúra készülődött, a problémákat csakis az erőszak útján kívánta megoldani. —L. M. SNYEJER-szovt:Azl866-os német háború franciaországi visszhangja (89—96. 1.) hangsúlyozza, hogy a porosz sikerek nagy riadalmat keltettek, az ellenzéki burzsoázia bírálta III. Napóleont, de maga sem tudott más járható utat ajánlani a külpolitikában. A proudhonisták és blanquisták nem értették meg a német kérdést. — A. G. SZUGYEJKIN: A labourista vezetők és a birodalom (1917— 1928) (97—106. 1.) kimutatja, hogy a munkáspárti vezetők az ellenzékben mindig hangoztatták a birodalomhoz tartozó gyarmati népek önrendelkezési jogát, de ezt nem gondolták komolyan, ténylegesen preventív engedményekre törekedtek a birodalom fenntartása érdekében. — F. D. VOLKOV: Rudolf Hess sikertelen ugrása (107—120. 1.) eseménytörtónetileg ismerteti Hess leszállását Angliában 1941-ben, hangsúlyozza, hogy nyilván Hitler megbízásából próbált megegyezni Angliával, ezt azonban az angol nép felháborodása megakadályozta. — N. V. KORNYEJEVA: A Német Szövetségi Köztársaság katonai behatolása Afrikába, 1960—1967 (121— 129. 1.) a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával kialakult kapcsolatokat ismerteti, s utal arra, hogy Izraellel együttműködve is megkísérli a nyugat-német állam a katonai segélyadás ürügyén való beavatkozást. — A. V. BTITLICKIJ: A ,,Weissdorn" operáció (130—137. 1.) bemutatja a német kísérletet 1940—41 folyamán a dél-afrikai burok megnyerésére. — Az 1918-as németországi novemberi for-