Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

472 folyóiratszemle radalom 50. évfordulójára (138—146. 1.) közli Walter Ulbricht 1939 elején írt feljegyzését és Dimitrovhoz intézett levelét, amelyben a német emigránsok körében lezajlott vita alapján határozza meg a forradalom jellegét. — I. A. LEBEGYEV: A hagyományos koncepciók rabságában (147—-155. 1.) az Ausztrália történetével foglalkozó újabb irodalmat bírálja s kimutatja, hogy a kapitalista fejlődós alapvető törvényszerűségei itt is érvényesültek. — N. ISZTORIJA SZSZSZR 1968. 5. szám. — A. Sz. KULAGIN: A Komszomol és a fiatal tudományos-műszaki értelmiség. Konkrét szociológiai felmérés tapasztalata (3—13. 1.) egy 1966—67-ben végzett reprezentatív felmérés eredményeit értékeli: nem igaz, hogy a fiatal értelmiség passzív, nem vesz részt a társadalmi munkában. Szabad idejüket jelentős részben szépirodalom olvasására fordítják. Művészi öntevékenységgel azonban alig foglalkoznak. A Komszomol nevelő szerepét fokozni kell. — L. JE. FAJN: A szövetkezetek társadalmigazdasági jellege a Nep kezdeti időszakában, 1921—1923 (14—35. 1.) kimutatja, hogy a különböző szövetkezetekben a forradalom előtti helyzethez hasonlóan most is a parasztság minden rétege részt vett, de nőtt a kommunisták jelentősége, különösen a vezetésben, a hiteleket nagyobbrészt a szegényparasztok kapták. Az állam által adott pénzügyi segítség révén megnőtt a kapcsolat a szocialista szektorral, s ez is növelte az államhatalom befolyását. — D. A. GARKAVENKO : Az orosz hadiflotta matrózainak szociális összetétele az imperializmus korszakában (36—56. 1.) részletes statisztikákkal mutatja ki, hogy 1905-ben a proletár származásúak kb. 30%-ot tettek ki, ugyanennyit a félproletár rétegek (a szegényparasztságot is ideszámítva), ill. a kispolgárság. Nemzetiségi szempontból 90% felett volt az oroszok aránya. A későbbiekben a proletár és félproletár elemek aránya még nőtt is (50, ill. 33%-ra). Megnőtt az írástudás aránya is. — A proletár forradalom katonái rovatban E. 1. I'OL.TAKOVA Nyikolaj Petrovics Gorbunov (1892—1944) életét ismerteti, aki a polgárháború után • a mezőgazdaság kemizálásában játszott jelentős szerepet (57—63. 1.). —V. N. DVORJANOV Danyiil Jevdokimovics Zverev (1894—1941) partizánvezér és később kolhozelnök életútját vázolja (63—68. 1.). — A vita-rovatban A. L. SAPIRO: Az oroszországi abszolutizmusról (69—82. 1.) A. Ja. Avrehnek a folyóirat 1968. 2. számában írt vitacikkét bírálja. Az orosz abszolutizmus hosszú és kínos fejlődós során alakult ki I. Péter idejére, de azután sokáig fennmaradt. Ennek oka a polgárság gyengesége. A városi rendi-képviseleti elemek elnyomását reakciós intézkedésnek tartja. A rendszer a polgári elemeket általában elég félénken támogatta, viszont a jobbágyrendszert minden erejével fenntartotta, ezért alapjában véve reakciós jellegű. — P. A. ALEKSZANOV: A kölcsönös társadalmi segítség paraszti bizottságai, 1921—1925 (91—103. 1.) ismerteti a bizottságok tevékenységét, amelyek kölcsönökkel és munkaerővel segítették a paraszti gazdálkodást, s a parasztság átnevelésében is fontos szerepet játszottak. — G. L. MILAJEVA: A forradalom ellenségeinek önleleplezései (118—129. 1.) elsősorban Churchill és Gyenyikin emlékiratainak a példáján mutatja be, hogyan lehet az ellenséges írásokat megfelelő kritikával forrásként használni. — I. JA. LEVITASZ: Orosz hajóhadak Amerikában (135—141. 1.) kimutatja, hogy amikor 1863-ban egy esetleges nyugati beavatkozástól tartva két orosz hajóhadat küldtek ki Amerikába, azok jelenléte a polgárháborúban az északiakat támogatta (még konkrét segítséggel is pl. tűzvész eloltásában), s azt is, hogy az orosz külpolitika határozottan ellenezte a polgárháborúba való beavatkozást. — V. V. DOROSENXO, Z. K. JANYEL: Megjegyzések a feudális Oroszországgal foglalkozó új irodalomról (147—169. 1.) az 1967-ben megjelent munkák alapos elemzését nyújtják. — SIEGFRIED KNOPF: Október előzményei a nyugat-német Ostforschung megvilágításában (205—214. 1.) két irányzatot mutat ki. Az egyik a forradalmat az orosz történelem sajátosságaiból magyarázható egyedi esetnek tartja, s az egyének szerepének döntő jelentőséget tulajdonít, az 1950-es évek vége óta jelentkező másik irányzat viszont általában a fejletlen .országokra tipikus képletet lát benne. Altalános világtörténeti jelentőségét mindkét irányzat tagadni próbálja. — V. Sz. RIKAI.OV: A szovjet—francia viszony 1917— 1924-ben a francia polgári történetírásban (214—225. 1.) 1918-tól tekinti át a kérdés irodalmát. 6. szám. — R. M. ILJUHINA: A moszkvai nemzetközi történettudományi kongreszszus előtt (3—8. 1.) ismerteti a kongresszus tematikáját, szükségesnek tartja a marxista történészek tömörülését. — JU. A. PRIHOGYKO: AZ ipar helyreállítása a fasiszta német megszállás alól felszabadult szovjet körzetekben, 1942—1945 (9—24. 1.) négy szakaszt különböztet meg. A kár a területek nemzeti vagyonának 2/3-át tette ki, 19,7 milliárd rubelt fordítottak a helyreállításra, ennek üteme egyre gyorsult, s a korszak végére az ipari potenciál 30%ának helyreállítását eredményezte. — A.