Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
468 folyóiratszemle lizmus" (a Zubatov-féle kísérlet) (41—58. 1.) Zubatov moszkvai rendőrfőnök kísérletét mutatja be kormányhű munkásszervezet létrehozására, hogy ezzel a munkásosztály szervezkedését ellensúlyozza. Zubatov ismerte a francia és német példákat, de véleménye szerint ezek azért nem sikerültek, mert különböző osztályok befolyásolták a kormányokat, és saját érdekeiket érvényesítették, ezért a kormányok nem voltak következetesek. A cárizmus viszont szerinte osztályok felett áll, így felléphet a munkások érdekében. Személyesen is részt vett bebörtönzött munkásokkal való beszélgetésben, igyekezett őket meggyőzni arról, hogy a tőkésekkel szemben a kormánynál találhatnak védelmet. A századfordulón Moszkva mellett Minszkben és Odesszában alakultak ilyen szervezetek, rövid ideig elég nagy létszámmal, 1903-tól kezdve azonban a mozgalom már elhalóban volt. A kormány mindvégig felemás állásponton volt, nem adott egyértelmű támogatást. — L. Sz. VASZILJEV: A konfucianizmus Kínában (59—75. 1.) összefoglalja az 551—479 élt kínai filozófus, Kung-cse (Konfucius) tanítását, amely a kínai történelem egyik zavaros korszakában keletkezett, az ősök és a múltbeli rend tiszteletét hirdette. Konfucius valószínűleg őszintén jót akart tanításával. Az i. е. V—III. században a legfontosabb ideológiai áramlat volt, bár még nem egyeduralkodó. A Han-korszakban azonban már szintézisbe került a legista irányzattal, s egyértelműen a meglevő társadalmi rend konzervatív támaszává lett. Biztosította a szociális mobilitást, az uralkodó osztály kiegészülését alulról (a mandarin-vizsgák rendszere stb.), de éppen a meglevő megtartása érdekében. Több volt, mint vallás, hiszen egyébütt, ahol a vallás játszott ilyen megőrző szerepet, az egyház mellett mindig létezett tőle független világi hatalom. Kínában viszont a politikai hatalom teljesen beépítette rendszerébe ezt az ideológiát, mint a „kínai életforma"megtestesülósét. Bár a császárság megdöntésével megbukott, még ma is van hatása. — M. A. VARSAVCSIK: A történeti kutatás logikájának kérdései és a történeti forrás (76— 89. 1.) a történettudomány specifikumát abban látja, hogy a megismerendő történeti tény és a róla szóló ismeret közt a történeti forrás áll, tehát nincs közvetlen kapcsolat megismerő és objektum közt. A forrás viszont a történeti tényt egy másik szubjektum tükrözésében tartalmazza. Ezért a történeti forrás fogalmát így határozza meg: a reális történeti folyamat jelenségeinek bizonyos (írásos, tárgyi, szóbeli stb.) formában absztrahált, közvetlen tükrözése. A történeti kutatás alapanyagát ilyen, verifikált tények összessége adja meg, a tényeket persze lehet reprezentatív módszerrel is kiválogatni, vagy helyi viszonylatban. A kutatás végeredménye az így nyert adatokból a következtetések levonása. — A vita-rovatban F. I. Pucs-KOV: Az óceániai etnikai helyzet elemzéséhez (90—104. 1.) statisztikai áttekintést ad az óceániai etnikai helyzetről, utal arra, hogy néha nehéz meghatározni, külön törzsekről vagy népcsoportokról beszélhetünk-e. Megvizsgálja a demográfiai mozgást: az őslakosok száma egyes helyeken csökken, másutt éppen nő. A legfontosabb etnikai folyamat a konszolidáció, de ez csak kulturálisan közelálló etnikumok közt következik be. Az asszimiláció jóval kisebb szerepet játszik. Jelentős tényező a politikai hatalom, ill. a vallás. A nagy nyelvi eltérések gátolják a konszolidációt. — A publicisztikai rovatban Sz. I. Kuz-NYECOVA, I. A. HODOS: Az információ javításának problémái a társadalomtudományok területén (105—113. 1.) a szerveződő társadalomtudományi információs intézet problémáit vetik fel. A hazai intézmények a külföldi irodalmi termésből a szocialista országokét egészében beszerzik, egyéb országokból tudományos értéke szerint, nagyjából teljes a hivatalos kiadványok beszerzése, ill. a marxizmus—leninizmussal, a munkásmozgalommal foglalkozó kiadványoké. A központi tájékoztató intézet feladata a beszerzés, a tájékoztatás, ennek elterjesztése ós a tájékoztatásra vonatkozó tapasztalatok cseréje. A tájékoztatás első lépése bibliográfiák összeállítása, a következő az eredményeket feltáró dokumentáció, a legmagasabbrendű pedig az ágankénti tudományos elemzés. Az intézetnek össze kell hangolnia munkáját más intézmények hasonló szerveivel. Az információnak bizonyos mértékig pótolnia kell az eredetit. —• P. N. GOREMIKIN: AZ ipar kiváló szervezője (114—116. 1.) röviden áttekinti Borisz Lvovics Vannyikov életét, aki a hadiiparban játszott jelentős szerepet. — B. L. VANNYIKOV: A Szovjetunió hadiipara a háború előestéjén, egy népbiztos feljegyzéseiből (116—123. 1.) emlékiratainak első részét közli, 1938—41-ből, amikor helyettes hadiipari népbiztos volt. — L. P. VASZILJEVSZKIJ : A spanyol nép hőstette a nemzetiforradalmiháborúban (124—126.1.) bevezetés E. Lister emlékirataihoz. — E. LISTER: A mi háborúnk (126—136. 1.) részleteket közöl Lister önéletrajzi elemeket is tartalmazó emlékirataiból a spanyol polgárháborúról. — I. R. GRIGTJLEvics: Az inkvizíció a történelem ítélőszéke előtt (137—151. 1.) eseménytörténeti összefoglalásának első részében az eretnekek elleni
