Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

A MAGYAR ELLENÁLLÁS ÉS 1944. OKT. 15. 39 nem volt kényszerülve ilyen — Romániáéhoz hasonló — sürgős cselekvésre, ezért még mindig várakozhat és reménykedhetik egy nem létező harmadik útban: egy szovjetellenes angolszász megoldásban." Végül a 3. s egyben legdöntőbb: ,,a magyar burzsoáziát 25 éves ellenforradalmi múltja annyira megmerevítette, a reakciós politika olyan erősen beidegzett tradícióvá vált, hogy azzal szakítani még saját érdekében sem képes". A Románia kiugrása teremtette kedvező helyzetben a nácikkal való szakítás gondolatával ismét kacérkodó kormányzói klikk csak arra vállalkozott, hogy az újonnan létrejött „egyensúlyhelyzetet" arra használja fel — állapítja meg a pártdokumentum —, hogy visszakanyarodjék arra az útra, „ahonnét március 19-én a német katonai erő kilendítette". A quisling Sztójayt felváltó Lakatos-kormány, amelyben „a magyar reakciós burzsoázia fokozódó ingadozása" testesül meg, még pozitív lépései ellenére is „különleges veszélyt rejt magában, mivel sokkal alkalmasabb az ország közvéleményének megtévesztéséin és a háború továbbfolytatására, mint elődje volt". Könyörtelen következetességgel leplezte le „Erdély védelmének" hazug jelszavát. Közismert, hogy a Lakatos-kormány indított támadást Dél-Erdély ellen azzal a szándékkal, hogy az antifasiszta szövetségesek oldalán fellépő Romániától területeket raboljon el, kihasználva annak átmeneti nehéz helyzetét, és csak a támadás kudarca után folytatott ahogy ők nevezték „védelmi harcot" Észak-Erdélyben. Világosan látni kell, hogy „Erdélyben nem magyarok és románok vívják a maguk külön harcát olvashatjuk a fenti dokumentumban —, hanem magyarok védik Hitlert a szövetségesek és az őket támogató románokkal szemben. Nem Hitler támogatja Magyarországot Erdély védelmében ahogyan azt a kormány hazudja —, hanem Magyarország támogatja Hitlert és segédkezet nyújt neki abban, hogy a háborút távoltartsa a német földtől. Mindaddig, amíg Magyarország Hitler csatlósa, addig a harc Erdély elszakításáért egyértelmű Erdély felszabadításával. . . Erdélyt nem megvédeni, hanem csak végérvényesen elveszíteni lehet a Hitler oldalán vívott háborúban. Mert Erdély végérvényesen ahhoz az országhoz fog tartozni . . . amelyik bátran és elszántan harcol Hitler ellen . . ."10

Ebben a kérdésben nemcsak a kommunisták, hanem az Erdélyi Magyar Tanács is hasonló nézetet vallott és a fentiekre hivatkozva Erdély egy részének „megmentése" érdekében próbálta Horthyt rávenni, hogy minden egyéb megfontolást félretéve forduljon fegyverszüneti kérelemmel a Szovjetunióhoz. A Központi Bizottság fentiek alapján arra a következtetésre jutott és erről próbálta meggyőzni a Magyar Frontban tömörült partnereit is, hogy a Hitlerrel való szakítást és a háborúból való kilépést a tömegek aktív közreműködése nélkül, csupán a Lakatos-kormánytól várni, „jóvátehetetlen katasztrófa" lenne. A demokratikus erőknek éppen ezért le kell leplezni Horthy ék kétszínű játékát, meg kell akadályozni, hogy továbbra is a „megalkuvásra és a tétlenségre" kárhoztassák a nemzeti felszabadító harc erőit. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a demokratikus erők „arccal a tömegek felé fordulnak", ha minden hátsó gondolat nélkül vállalják és szorgalmazzák a szervezett tömegharc, tömegakciók megindítását. Külön hangsúlyozza a munkásosztály aktív fellépésének perdöntő szerepét. „A helyzet kulcsa ... a munkásság kezében van ! . . . Csak az kell, hogy a munkásság spontán és szétaprózott harca helyébe a szervezett tömegharc lépjen . . . Csak ez kényszerítheti az uralkodó köröket 10

Pl Archívum. III. 1/1944/TX- 1H.