Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - Isztorija Konimuniszticseszkoj partii Armenii (Ism. Czövek István) 445/II
420 történeti irodalom 446 Az 1910-es években Örményország gazdasági helyzete nem változott. A munkásosztályra gyengesége miatt nem lehetett számítani. 1913-ban Alekszandropolban, Aláverd rézkitermelő vidékén mégis újra sztrájkok, tömegmozgalmak robbantak ki. A bolsevik sejtcsoportok száma itt erősen megnőtt. A bolsevikoknak szembe kellett nézniök a nemzeti kérdés súlyos voltával. A dasnakok a kérdésnek politikai bomlasztó szerepet szántak, a bolsevikok Lenin útmutatására a kérdést az általános problematika részeként fogták fel. A nemzetek önrendelkezési jogát hirdették a dasnak kulturális nemzeti autonómiával szemben. Az első világháború idején Örményországra a törökök tartottak igényt. A háború .ellen csak a bolsevikok harcoltak, a dasnakok önkéntes ezredeket szerveztek, raboltak, fosztogattak. 1915 októberében Saumján kifejtette: csak a munkásosztály képes a forradalmi átalakításra, a béke helyreállítására. Feltárta a háború népellenes jellegét, és rámutatott arra, hogy a nemzeti kérdést a dasnakok azért helyezték az előtérbe, hogy eltereljék a figyelmet az osztályellentétekről. Ez a próbálkozásuk eredménytelen maradt, mert a tömegek nem akartak elszakadni Oroszországtól, mivel érdekeik közösek voltak. A Párt a felvilágosító munka javítása érdekében kiadta a „Szociáldemokrata" c. újságot. Alekszandropolban és egyéb örmény városokban a bolsevikok szóles körű agitációt fejtettek ki a katonák és a diákok közt. 1917 februárja után a kispolgárság itt is felkelt és bekapcsolódott a cárizmus elleni harcba, nagy tömegével jelentős szerepet játszott a tanácsokban, az eszer többség kialakításában, ugyanakkor a hatalmat átjátszotta a nagyburzsoáziának, vagyis az ideiglenes kormánynak. A szervezetlen proletariátust még inkább elnyomta, politikai és ideológiai téren egyaránt. Ebben jelentős szerepet játszott az, hogy a februári forradalom idején a munkásvezetők többsége száműzetésben volt. Ezért az ideiglenes kormány létre tudta hozni végrehajtó szervezetét, a különleges kaukázusontúli bizottságot, amely közvetlenül az ideiglenes kormánynak volt alárendelve. Az eszer uralom ellen azonban hatalmas tüntetések bontakoztak ki. A tanácsok többségében viszont a dasnakokó volt a vezetés, akik az ideiglenes kormány kiszolgálói voltak. Ezért a helyzet nem változott. A bolsevikok azonban egyideig mégis szabadabban tudtak tevékenykedni. A Párton belül csak formális volt az egység, mert a bolsevikok és mensevikek közt mély szakadék húzódott. A bolsekivok arra törekedtek, hogy minél több sejtcsoportot hozzanak létre. Az Októberi Forradalom győzelme nagy hatást váltott ki, bár ekkor még nem került sor széleskörű fegyveres felkelésre. Alekszandropolban volt ugyan nagyobb munkás- és vasutas megmozdulás, ez azonban nem tudta magát sokáig tartani. Az ország sajátos helyzetéből adódóan a bolsevikoknak meg kellett küzdeniök a kispolgársággal és a külföldi intervencióval, amely végleg el akarta szakítani az országot Oroszországtól. A bolsevikok a paraszti tömegek megnyerésére törekedtek. Persze az ellenforradalmi erők sem maradtak tétlenek, nacionalista demagógiájukkal a középrétegek soraiban még elég nagy sikert értek el. A bolsevikok felvilágosító munkát végeztek a nyugatról betelepült lakosok körében, akik már ami'igy is kiábrándultak a tőkés rendszerből. A központi vezetés azonban továbbra is a dasnakok kezében maradt. Az országgyűlés 1918 áprilisában kimondotta Örményország elszakadását Oroszországtól. Ez a lépés súlyos megpróbáltaltásokat hozott az örmény népre, a bolsevikokra. Az Örmény Szociáldemokrata Párton belül elmélyült a bolsevik—mensevik ellentót, a bolsevikok 1919 elején Jerevánban létrehozták az egységes Örmény Bolsevik Bizottságot. Ez felhívásában a legfontosabb feladatként a dasnak uralom megdöntését jelölte meg. A bolsevikoknak erre kellett minden erejüket összpontosítaniok. A dasnak uralom ellen 1919 májusában Jerevánban és Alaverdban a bolsevikok felkelést szerveztek. A felkelés azonban hamarosan elbukott, aminek oka mindenekelőtt a harci bizottság erélytelenségében található. A véres felkelés után a bolsevikok széleskörű felvilágosító munkát fejtettek ki a dasnak hadseregben, a városokban és a falvakban. A bolsevikok munkáját a Tbilisziben székelő Külföldi Iroda irányította. Ez, majd az 1920 januárjában megalakult Örmény Kommunista Párt a tömegekre támaszkodva 1920 novemberében kikiáltotta Szovjet-Örményországot. A bolsevik felkelés, valamint a Vörös Hadsereg szinte napok alatt szétzúzták a dasnak rendszert. A szovjethatalom szörnyű gazdasági állapotokat örökölt. 1920 végén bevezették a hadikommunizmust. A kommunisták előtt hatalmas feladatok álltak, a parasztság megnyerése a forradalomnak, a nemzeti kérdés megoldása stb. 1922-ben az Örmény KP T. kongresszusán elfogadták a párt taktikájáról, a föderációról, a gazdaságpolitikai kérdésekről szóló programtervezetet. Még ebben az évben létrehozták Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország Kaukázusontúli Föderációját. Örményországban a legfontosebb feladat a mezőgazdaság helyreállítása, az ország kulturális és politikai életének fejlesztése volt. Kedvezően hatott a SzKP határozata a villamosításról, az ipar átszervezéséről, a
