Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Isztorija Konimuniszticseszkoj partii Armenii (Ism. Czövek István) 445/II

420 történeti irodalom 445 A szovjet történeti enciklopédia kiadása még nem fejeződött be, azonban ennek ellenére már most megvan minden alapunk annak feltételezésére, hogy a kiadvány segítséget nyújt a szovjet történettudomány fejlődési útjának és elért eredményeinek — jóllehet szűkszavú — összegezéséhez, s egyben elősegíti a közép- ós főiskolákon folyó történelemoktatás színvonalának emelését is. E. A. VOLINA, L. A. ZAK ISZTORIJA KOMMUNISZTICSESZKOJ PARTII ARMENII (Erevan, Ajasztan, 1967. 640 1.) AZ ÖRMÉNY KOMMUNISTA PÁRT TÖRTÉNETE Az összefoglaló munka hót tagú szerkesztőbizottság irányítása alatt készült, C. P. Agajan vezetésével, s a pártalakulás előzményeitől 1967-ig tágyalja a fejlődést. Az 1880-as évektől a kaukázusi területeken is elterjedtek a szocialista eszmék, néhány helyi sajátosságnak mondható tényező által befolyásolva: az örmény területen 1917 előtt, sőt még utána is sokáig érvényesült a szélsőséges nacionalizmus; a cári kormány az örmény ipar fejlesztésével még annyit sem törödőtt, mint az orosz területen, így a munkásosztály alig alakult ki. A parasztság 70%-a föld nélkül volt és hihetetlen nyomorban élt. A 90-es évektől erőteljesebb ütemben terjedő szocialista gondolatok, eszmék közül a kispolgári körökben inkább a liberális reformokat hirdető „Örmény Szocialisták Szervezete" programja terjedt. Igaz, hogy „Harang" c. újságukban Marx és Engels-cikkeket is közöltek, de az osztályharctól mereven elzárkóztak. Céljuk a török uralom alatt álló Nyugat-Örményország felszabadítása volt. Az első marxista kört Sz. G. Saumjan szervezte. aki a marxi tanoknak az elkövetkező két évtizedben merész propagálója és a szociáldemokrata szervezet kiváló vezetője lett. Ez a kör lett az alapja az 1902-ben alakult „Örmény Szociáldemokrata Szövetség"-nek, melynek vezetője Saumjan volt. A „Szövetség" a lenini irányvonalat fogadta el egyedül helyesként. Újsága, a „Proletár" első számában a szervezet programját ismertette, foglalkozott örmény politikai kérdésekkel is, így a kaukázusi föderáció gondolatával. Á nacionalizmus helyes megvilágítása Lenin figyelmét is felkeltette, az erről szóló cikket a Szikrá-ban is leközöltette. 1903 januárjában alakították meg a szociáldemokrata szervezetek közös kaukázusi bizottságát. Ennek munkája révén a szétszórt sejtek megtalálták az utat az Örmény Szociáldemokrata Párthoz. Már erre az időszakra jellemző volt a szoros kapcsolat az orosz szervezettel. A „Proletár" pl. rendszeres tájékoztatást adott az OSzDMP III. kongresszusáról. 1905—7 Örményországban is a forradalmi fellendülés időszaka volt. A városi mozgalmak közül különösen az alekszandropoli vasutasok sztrájkja volt jelentős. Általános sztrájk zajlott le Jerevánban, Alaverdben. A duma összehívásáról szóló rendelet megosztotta a haladó erőket. Különösen megélénkültek a dasnakok (örmény nacionalisták) és a mensevikek támadásai. Ebben a helyzetben különösen fontossá vált az egyes szociáldemokrata szervezetek munkájának koordinálása. Az 1905-ös oroszországi események élénk visszhangot váltottak ki, a tbiliszi—jereváni vasútvonalat pl. megszállták a munkások. Saumjan egy alekszandropoli gyűlésen arról beszólt, hogy a hatalom megszerzésének egyetlen lehetséges módszere a fegyveres felkelés. Ennek azonban itt még nem volt meg az alapja. A cári hatalom elég erős volt ahhoz, hogy a dasnak szervezettel összefogva leverje a munkások megmozdulásait. A Párt legfontosabb feladata ekkor a szervezeti egység megvalósítása, az elhatárolódás a jobboldali reakciós elemektől, ez azonban hosszú és nehéz folyamat eredménye volt, s egészen 1922-ig tartott. A bolsevikok az eszmei harcban felhasználták a sajtót is. Az „Új Szó" c. illegális lapot a hatóságok forradalmi cikkei miatt üldözték. Falun is voltak szociáldemokrata szervezetek, ezek azonban erejükben, szervezettségükben messze elmaradtak a városiaktól. Néhány helyen a parasztok eljutottak a földfoglalásig, de a nacionalista nézetek is inkább a falvakban hatottak. Ezt a dasnakok alaposan ki is használták. 1907 után itt is a reakció tombolt. A Párt kitartott a lenini irányvonal mellett, pedig a nacionalista és revizionista eszmék igen erősek voltak. Az örmény nacionalistákkal szemben a szociáldemokraták másképpen értelmezték a nemzeti függetlenséget. Rámutattak arra, hogy a dasnakok Nyugat-Örményország felszabadítását — valóságban csak gondolatát — a burzsoázia hatalmának megvédésére akarják felhasználni. A kérdés igazi megoldása, mondották a bolsevikok, a proletár forradalom, nem pedig az osztályharc eltussolása.