Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

36 PINTÉR ISTVÁN akiket őrgróf Pallavicini György képviselt, és a különböző egyházak — Bereczky Albert, Payr Hugó, Kenessey Pongrácz, Pálfy József és sokan mások. A Magyar Front kiáltványban fordult a magyar néphez, egyrészt bejelentve megalakulását, másrészt „új szabadságharcot, új népháborút" hirdet a betolakodók ellen.3 A Magyar Front megalakulásakor és azt követően is — bár egyetértés volt a náciellenes harc megindításának szükségességében, ez képezte alapját a front létrejöttének — viták folytak a harci módszerek kérdésében. A kommunisták a határozott németellenes akciók és a fegyveres harc szorgalmazói, ezzel szemben a kisgazdák és a polgári csoportok nem akarják vállalni a fegyveres harccal járó kockázatot, csupán a propagandát szorgalmazzák. Abban bíznak, és ezt a reményt Horthy—Bethlen környezetével tartott összeköttetéseik erősítik is, hogy Horthy előbb vagy utóbb, de mégis rálép a Hitlerrel való szakítás útjára. így ők elegendőnek tartják, ha erősítík kapcsolataikat a rendőrség, hadsereg, vagy az államapparátus felső szerveiben meglévő Hitler-ellenes csoportokkal, tőlük várva a kezdeményezést. A szociáldemokrata párt balszárnya ugyan nem idegenkedik a fegyveres harc gondolatától, de rájuk is hat a kisgazdák és polgári csoportok álláspontja, a jobboldali szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőknek a Magyar Frontban való részvételt megtagadó magatartása, továbbá féltik a fegyveres harctól újjáéledő illegális hálózatukat. A Magyar Fronton belül a polgári csoportok álláspontja különösen meg- ' erősödik 1944 júliusában—augusztusában, amikor aktivizálódnak a kormányzó szűkebb környezetéhez tartozó nyugatbarát csoportok és maga Horthy is. ' 1944 július elején a Baky-féle puccs kudarcát, a fővárosi zsidók elszállításának megakadályozását, a Sztójay-kormány válságát úgy értékelte a közvélemény és a Magyar Front egy része is, mint kísérletet a német —magyar kapcsolatok lazítására. Voltak olyanok is, akik e lépéseket a kiugrás előkészítéseként 1 fogták fel. A Békepárt nem ellenzi a horthystákkal növekvő kapcsolatot, de elítéli a kivárást és követeli az antifasiszta harc élesebb, hatásosabb eszközeinek alkalmazását, a fegyveres akciók megindítását, sőt felveti a fegyveres felkelés előkészítésének szükségességét is.4

A párt elégedetlen a munkásosztály körében elért eredményekkel is. Éppen ezért a kommunista csoportok mozgósítása, harci gárdák szervezése mellett elhatározza, hogy az ellenállási mozgalmat befolyásoló összes körülmények, köztük a kommunista párt tevékenységének alapos elemzése útján keres választ a felmerülő problémákra és ezekből levont következtetések felhasználásával tesz kísérletet a náciellenes harc eredményesebb kibontakoztatására. Mint ismeretes, 1944 nyárutóján döntő változások történtek a fasiszta kollaboráns országok helyzetében. Románia, majd Finnország és Bulgária szembefordulása Hitlerrel, a szlovák nemzeti felkelés, Nyugaton Párizs felszabadulása a náci birodalom közelgő pusztulását jelezte. Ugyanakkor a hitleri „szövetségesek" táborában bekövetkezett a láncreakció, Magyarországon csupán egy kormány változás, egy kezdődő politikai válság erejéig hatott. A párizsi munkások, a román és szlovák nép felkelése,-a bolgár, finn események fényében még jobban kiütköztek azok a gyengeségek, amelyek a Magyar Front vezette ellenállást, benne a Békepárt tevékenységét — a gyors 3 A kiáltványt lásd: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1936 — 1945. (Összeállította: Pintér István, Svéd László). Budapest, Kossuth Kiadó, 1964. 528—531. 1. 4 Béke és Szabadság, 1944. jul.