Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ady Endre összes prózai művei. VIII. köt. (Ism. Pritz Pál) 430/II

420 történeti irodalom 432 A választójog dolgában sincs másképpen a helyzet. „Franciaországban a munkások arról vitáznak, hogy ne vegyék-e el a gazdagok választói jogát? . . . Nálunk még komolyan hiszik az uralkodó osztályok, hogy az általános választói jogot lehetséges — meg nem adni" (2. III.) „Franciaországban még a reakció is progresszívebb, mint például nálunk a liberalizmus'^— állapítja meg szinte összegezően a lesújtó valóságot (92. III.) Es az eredendő bajokat még súlyosabbá tette, hogy a koalíció jutott uralomra. Mementóként hozza fel, hogy a csittvári krónika diákjai azt álmodták, száz esztendő múlva nem lesz templom Magyarországon és sehol. Száz esztendő múlva épp ellenkező törekvés érvényesül: alakítsunk át minden középületet templommá (187. I.). Apponyi kultuszminisztersége, a koalíciós országvezetés a mindenünnen kivert apácákat és szerzeteseket tárt karokkal fogadja, amikor a kormány arra nem képes, hogy kenyeret adjon az ország dolgozó népének és az emiatt kénytelen kivándorolni. Ady többször állította párhuzamba a magyar koalíciót a francia nacionalistákkal. Franciaországban az 1902-es parlamenti választások előtt az egyház várható visszaszorítását ellenző konzervatív nacionalista erők Ligába tömörültek, hogy megakadályozzák a radikálisok hatalomra jutását. Tömörülésük azonban nem hozott eredményt, hacsak nem Gabriel Syveton-nak, aki a választási kasszát kezelte. Ady a francia nacionalisták silányságának kipellengérezését mindig összekapcsolta a koalíció korifeusainak leleplezésével (77, 86). Hogyan látja Ady Magyarország jövőjét? A hiteles választ nehezíti, hogy terminológiája korántsem következetes, dinamikaja távol áll a rendszerező-értekező társadalomtudományi gondolkodás higgadtságától. Ez tág teret biztosít a belemagyarázások számára, aminthogy az elmúlt évtizedekben oly sok, egymással ellentétes Ady-portré is született. Ady hazáját feudális országnak tartotta. Feudális Magyarországról, szomorú, feudális állapotáról, Európa utolsó feudális országáról beszél (37, 122, 192). Csak egyetlen helyütt mondja: „Polgári társadalom vagyunk mi már minden mágnáspereputtyunk dacára" (151). De alig két héttel később szinte cáfolja előbbi felismerését: ,, . . . a magyar társadalom nem polgári, de nyomorult, feudális" [161. III]. Valószínűnek látszik, hogy amikor feudális országról beszól, akkor ezzel a szellemi légkört kívánja megjelölni és nem az egész országra vonatkoztatja. Azt is feltótlenül számba kell venni, hogy folyton összevet, párhuzamba állít. A polgári fejlődés magasabb szintjéről Magyarország valóban feudálisnak tűnhetett. Ezenkívül a túlzások e tekintetben is ösztönző célzatúak. Fentebb idézett írása azonban mindezt figyelembe véve sem állja meg a helyét. A cikk megírására Rákosi Jenő írása adott okot, amelyben Rákosi arra törekszik, hogy az anarchistákat játssza ki a szocialisták ellen, az előbbieket tüntetve fel a forradalmiság igaz bajnokaiként, míg a szociáldemokratákról azt állítja, hogy többé már nem a társadalmi forradalom, hanem a társadalmi fejlődés hívei. Ady — hogy egészében tagadhassa Rákosi nézetét — kénytelen gyökeresen szembeállítani a fejlett országokkal hazáját: az ilyen taktika polgári társadalomban szokásos, de aki nálunk gyakorolja, annak Isten elvette az eszét — ez Ady válasza. A szellemi elmaradottságot konzerváló tényező vo'lt a nacionalizmus. Ady már 1899-ben felemelte szavát és a későbbi években mind epésebb szenvedéllyel ostorozta a nemzeti érzéssel való visszaélést, annak eltorzítását. Felismeri a nacionalizmust szító okokat, látja klerikalizmus és nacionalizmus kapcsolatát. A franciaországi tapasztalatok hatása alatt megértette, hogy e szellemi mételyt nem elég bírálni: szembe kell vele szegezni az újfajta, igaz hazafiságot. És miképpen a nacionalizmus is bizonyos társadalmi érdekek hordozója, az igaz hazafisággal sem lehet másképp. „ . . . az új hazafiasság: az emberi, a populáris, a szociális hazafiasság" (7). Hordozója tehát a dolgozó nép. Igazi tartalma: küzdeni azért, hogy több boldog ember éljen a Földön, tehát a haladásért. Testvérré fogadni mindenkit, aki „csak dolgozik és bajjal él a világ bármely országában". Nem cifrálkodó, de „titkos csöndes és munkás" (142). Szemben az „ólbeli hazafisággal", amely a nemzetet katasztrófába sodorja, ez megbékélést hoz a világban, mert fogalompárja az internacionalizmus. „Kozmopolita csak a nyegle lehet, de internacionalista: minden becsületes mai ember" (117). Korszerű hazafiság korszerű történelemszemléletet tételez fel. Igazolja ezt Ady Endre példája is. Pontosan tudja, hogy a múlt nélkül nem lehet megérteni a jelent (181, 224). Ezért mondja, hogy történész csak mindenhez értő és mindent meglátó ember lehet (5. V). De a múltbafordulás nem lehet haszontalan köldöknózegetés, még kevésbé lehet a történelmi igazság elferdítése. Az effaj ta törekvéseknek mindig konkrét —reakciós—• politikai mondanivalójuk van. Franciaországban Jules Lemaitre Rousseau-t támadja,