Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e1 Magyarország 1944. március 19-i náci megszállása után nálunk is a hitlerista módszerek bevezetésére került sor. A baloldali ellenzéki pártokat, szervezeteket, lapokat betiltották. Kormánybiztosi ellenőrzés alá helyezték a szakszervezeteket. Kíméletlen hajsza indult minden náciellenes politikus, közéleti vagy más egyén ellen. Néhány nap alatt a Gestapo, a magyar politikai rendőrség és csendőrség majdnem háromezer antifasisztát hurcolt el. Ezzel a következetesen antifasiszta erők szervezeti kapcsolatai jórészt szétzilálódtak. A baloldali pártok, szervezetek (falun a Parasztszövetség, ennek következtében a földmunkástagozat) betiltása, tagjaik letartóztatása miatt megszakadtak ) azok a kapcsolatok, amelyeken keresztül a kommunisták irányítani, befolyásolni tudták a tömegeket. A kommunista pártcsoportok, amelyek jórészt , az említett legális szerveken belül működtek, azok megszűnése után bázis nélkül maradtak. Súlyosan éreztette hatását az a körülmény is, hogy a baloldali legális pártok nemcsak a német megszállás elleni küzdelemre nem készültek fel, hanem az ezt követő földalatti munkára sem. Bonyolította a helv, zetet az is, hogy a megszállás kombinatív megoldása, a megszállási funkciók , „áttételes" érvényesülése, a hihetetlenül felfokozott antikommunista és antiszemita propaganda, valamint a terror megzavarta a Kállay-féle „hintapolitika" következtében a nemzetközi és hazai eseményeket már eleve tévesen megítélő széles közvéleményt. így a megszállást egyáltalán nem követte olyan ellenállás, mint ami általában más, hasonlóan megszállás alá került országokban történt. A kommunista párt, amely ebben az időben Békepárt néven2

működött, a megszállást követően röpiratokban szólította harcba a magyar népet, megkezdte továbbá a szétzilált náciellenes erők tömörítését, és erőfeszítéseket tett egységes antifasiszta front megteremtésére. A kommunista kezdeményezés mindenekelőtt a baloldali szociáldemokratáknál talált megértésre és támogatásra. Utóbbiak vállalták, hogy a szakszervezetek vezetőit is megnyerik e fontos célnak. Fáradozásuk azonban megfeneklett Kabók Lajos, Karácsony Sándor és más jobboldali szakszervezeti vezetők elutasító magatartásán. A kommunisták és baloldali szociáldemokraták egyetértése a közös front megteremtésében volt az a láncszem, amely megkönnyítette a más pártok képviselőivel folyó tárgyalásokat és végül is mintegy másfél hónapos tárgyalások, viták után, 1944 májusában létrejött a Magyar Front. Ehhez az antifasiszta fronthoz a kommunistákon és szociáldemokratákon kívül csatlakoztak a kisgazdák Dessewffy Gyula, Tildy Zoltán képviseletében, a legitimisták egy csoportja, 1 A tanulmány része ,,A Magyar Front és az ellenállás" c. készülő monográfiának. 2 A névváltoztatásra vonatkozóan részletesen lásd : Pintér István : A magyar kommunisták a Hitler-ellenes nemzeti egységért. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1968. 234-240. 1. 3*