Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
28 J'ÖLÖSKEI FERENC álláspontra álljon, hanem AZ, hogy ezzel az elvi alappal összeegyeztethesse az országban lakó nem magyarajkú polgártársaink jogosult faji, kulturális és gazdasági érdekeit."8 4 A horvát-szerb koalíció burzsoá szárnya ugyanakkor egyre messzebbre tért az egységes magyar nemzeti állam alapjától. Rauch, a Wekerle-kormány időszakának hírhedt horvát bánja, majd királyi biztosa, régi unionista, még az 1913 novemberi megegyezés előtt írta Tiszának: ,,A dolog fejlődésével nemcsak hogy nem vagyok megelégedve, hanem egyenesen veszedelmesnek tartom."85 Nyolc nappal később meg is magyarázza a megegyezéssel kapcsolatos aggályait: „A Monarchia bomlásának kezdetét jelentené, mert a koalíció már régóta nem horvát-szerb, hanem tiszta szerb, ami annyit jelent, hogy teljes erővel támogatja a szerb királyság politikáját, nekünk pedig éppen ezt a politikát egy horvát katolikus iránnyal egyensúlyozni kell, amelyben persze nagyon is számítani kell a magyar és német elem támogatására, mely főleg Szlavóniában igen tekintélyes."8 6 A magyar ellenzék kezdettől bírálta Tisza szigort és kedvezményeket vegyítő politikájában az utóbbit, s ezzel hozzájárult az amúgy is laza kompromisszum bomlásához. A Reichsratban pedig az alkotmányos rend teljes helyreállítását követelték Horvátország számára. A Horvátországba ékelődött Fiume s környékének rendezetlen státusa közvetlenül is érintette a társországhoz fűződő viszonyt. Fiume jogállapotát a kiegyezés után csak ideiglenesen rendezték. Az 1868: XXX. tc. 66. §-a Fiume város és kerületének igazgatását a magyar kormány, Fiume vármegyéjéét pedig Horvátország ügykörébe utalta. Ehhez a magyar országgyűlés 1870. március 15-én, a horvátországi pedig 1870. július 20-án hozzájárult. Az 1870. július 28-i királyi leirat Fiume és kerülete közigazgatására vonatkozó törvényes teendőkkel a magyar országgyűlést, a végrehajtó hatalom gyakorlásával pedig ideiglenesen a magyar központi kormányt bízta meg. Emellett azonban autonómiát biztosított a választott fiumei képviselőtestület számára. 1872-ben megjelent a Fiume belviszonyait szabályozó Statutum, amely széles jogkört biztosított a választott képviselőtestületnek, az állandó bizottságnak, s meghatározta a magyar kormány által kinevezett kormányzó hatáskörét.87 84 Az Újság, 1914. jún. 9. 85 R. E. K. L. Balogh Jenő-ir. 10. es. Rauch levele Tiszához 1913. nov. 9. 86 R. E. K. L. Balogh Jenő-ir. 10. cs. 87 O. L. Igazságügyminisztériumi levéltár. Ein. biz. 1913—14. 117, továbbá Országgyűlési irományok 1881/IV. 22. köt. 90. 1. — A Statutumot a magyar kormány 1872. ápr. 27-én jóváhagyta. Bevezetője kimondja, hogy határozatai mindaddig érvényben maradnak, amíg Fiume szabad város és kerületének beligazgatási viszonyai törvény által végleg nem rendeztetnek. Az utolsó, 127. §-a szerint a Statutum csak Fiume szabad város és kerülete képviselőtestületének közreműködésével alakítható át vagy módosítható. A képviselőtestület kétharmados többsége biztosítja a testület határozatképességét. A dualizmus folyamán több alkalommal megkísérelték Fiume státusának törvényi rendezését, így az 1881-es országgyűlésen is, a kiküldött bizottságok foglalkoztak e kérdéssel. Eredményre azonban nem jutottak, így fennmaradt az előző állapot. Bevezették azonban azt a gyakorlatot, amely szerint a magyarországi törvényeket kiterjesztették Fiumére is. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886. évi XXI. tc. 2. §-ának 4. pontja kimondta: „Fiume város és kerülete törvényhatósági ügyei a törvény újabb rendelkezéséig a fennálló törvényes gyakorlat szerint intéztetnek." A Fiúméban szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szóló 1901 : IX. tc. 6. §-a pedig felhatalmazta a minisztériumot, hogy az un. kormányzói tanács szervezetét, részletes hatáskörét, ügyrendjét és eljárási módját, figyelemmel a Fiume városában és kerületében fennálló törvényes önkormányzatra, rendeletileg megállapíthassa.
