Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 27 Frankók 10, a Parasztpárt 3 mandátumot nyert a választáson.7 7 Az új országgyűlést december 27-re hívták össze. A magyar csonka parlament már 1913. december 6-án megkezdte a vasúti szolgálati rendtartás módosításáról s a Horvátországgal 1904-ben kötött pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról szóló törvénytervezetek vitáját.78 Tisza 1914 januárjában Zágrábba utazott. Skerlecz előzőleg kérte a miniszterelnököt, mellőzze, hogy munkapártiak kísérjék el, ez önmagában is jelezte a kompromisszum labilitását.7 9 A horvát-szerb koalíció és a magyar kormány közötti ellentéteket nem is lehetett hosszú ideig elpalástolni. A száborban a kezdeti lármás jeleneteket botrányok sorozata követte. 1914. január 4-én csak a klotür segítségével tudták elfogadtatni a pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A horvát-szerb koalíció 1914 folyamán követelte: ők töltsék be az osztályfőnöki állásokat. Skerlecz és a magyar kormány ugyanis nem mondott le arról az eredeti célkitűzéséről, hogy a horvát-szerb koalíció jobbszárnyából és az unionistákból kormányképes erős pártot gyúrjon. A rövidnek tervezett átmeneti időt az unionista osztályfőnökökkel próbálta áthidalni. Ezért 1913 novemberében megszüntette ugyan Horvátországban a nyílt abszolutizmust, nem tért rá ugyanakkor az alkotmányos útra sem. Nem a szábor többségének kívánsága szerint töltötte be a kormányhivatalokat. Skerlecz írta Balogh Jenőnek már idézett levelében: ,,A változott helyzetnél fogva azután Tiszával úgy beszéltük meg a dolgot, hogy miután a választásoknál, több mint valószínű, hogy a koalíció kerül be többséggel, a fennforgó közjogi kérdéseket mindenekelőtt velük tisztázzuk, a választásoknál igyekezni fogunk a posszibilis régi unionisták egy csoportját behozni, és a választások után fogjuk azután megkísérelni az ún. unionista csoportból és a koalícióból új pártot alakítani. Ez a kísérlet talán sikerült volna is, ha nem jön közbe a háború."8 0 Vitára került sor a horvátországi képviselők részvételi arányáról is a mägyar országgyűlésben. Az 1914. évi XV. tc. ugyanis felemelte a magyarországi országgyűlési képviselők számát. Skerlecz a szábor kívánságára 1914. június 13-i levelében a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország közötti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868: XXX., az 1873: XXXIV. tc. és az ezeket módosító 1881: XV. tc. alapján kérte a magyar kormányt, arányosan emelje fel a Horvátországból küldendő képviselők számát is.81 A gazdasági kérdések síkján is jelentős ellentétek merültek fel. A magyar kormányok ugyanis késedelmesen és hiányosan utalták át Horvátországnak a pénzügyi egyezményekben biztosított beruházási összegeket.8 2 Vitát váltottak ki az egyenlőtlen ipari és mezőgazdasági megrendelések is.8 3 Az 1913 novemberi kompromisszumot azonban nemcsak a szaporodó viták ásták alá. Hiszen e viták maguk is alapellentéteik megerősödéséből fakadtak. Tisza nemzetiségi politikájában továbbra is a magyar állam nemzeti egységének fenntartásából indult ki. „Én szerintem — mondotta 1914. június 7-i kolozsvári beszédében — a nemzetiségi politika feladata nem az, hogy erről az alapról lecsúszva keressen kompromisszumokat, ezen elvi alappal ellentétes 77 Budapesti Hírlap, 1913. dec. 18. 78 К. N. 1913. dec. 6. 79 R. E. К. L. Tisza-ir. 21. es. Skerlecz levele Tiszához, 1914. jan. 9. 80 R. E. K. L. Tisza ir. 46. es. 51. sz. 81 O. L. M. E. 1914-III. 4191. 82 O. L. M. E. 1913. XXXIV. 5431. 83 O. L. M. E. 1913. XXXIV. 3767.
