Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
26 J'ÖLÖSKEI FERENC a normális viszonyok helyreállítását. Tisza javaslatára ezért a pártügyektől mindezideig távolálló báró Skerlecz Iván miniszterelnökségi tanácsost jelölte királyi biztossá, akinek legfontosabb feladatául a horvátországi alkotmányos kormányzás megteremtését jelölte ki.7 2 Ferenc József a magyar kormány javaslatára 1913. július 23-án Skerleczet királyi biztossá nevezte ki. Ezzel egyidejűleg gróf Pejacsevics Tivadar, a még betöltetlen horvát-szlavon minisztérium vezetésére kapott megbízást. Pejacsevics, aki 1903. július 1-től 1907. január 26-ig horvátországi bán volt, szakított az unionistákkal, s a horvátszerb koalícióval kötött annakidején paktumot. Az új királyi biztos nyomban értekezletre hívta a horvátországi pártok vezetőit. Skerlecz Balogh Jenőhöz küldött 1932. február 12-i levelében így számolt be báni működésének kezdeteiről: ,,. . . 1913 júliusában Horvát-Szlavonországok királyi biztosává kineveztettem oly feladattal, hogy az alkotmányos állapotok mielőbbi helyreállítását előkészítsem: én mihelyt Zágrábba lementem, azonnal beható tanácskozásokat folytattam az összes pártok képviselőivel, hogy a kibontakozási lehetőségekről és a választások esélyeiről tájékozódjam. Ezen tárgyalásaim eredményét augusztus közepén Geszten megbeszéltem Tisza Istvánnal, és abban állapodtunk meg, hogy igyekezni fogok egy új pártot összeállítani, lehetőleg minél szélesebb bázison, mindenesetre a régi ún. unionistáknak és a szerb-horvát koalícióhoz tartozó tömegeknek bevonásával."7 3 Az 1913. július 28-án megtartott megbeszélésen azonban , csak a haladó párt és a Rauch-csoport vett részt. A legnagyobb politikai befolyással rendelkező horvát-szerb koalíció írásban adta át kívánságait. Skerlecz a Tiszától kapott felhatalmazás alapján a 68-as nemzetiségi törvény lojális érvényesítésének keretein belül megígérte az 1907-es vasúti rendtartás módosítását, a helységnév-törvényt, valamint a partvidékre és halászatra vonatkozó vitás kérdések kedvező elintézését.7 4 A horvát-szerb koalíció követelte a vasút mentén fekvő községek horvát elnevezését. A vasúti rendtartás módosításától pedig azt várta, hogy a vasúti alkalmazottak kötelező nyelvismeretére vonatkozó passzust töröljék a rendtartásból. A tárgyalások a Skerlecz elleni 1913. augusztus 18-i merénylet miatt átmenetileg megszakadtak. 1913 novemberében a horvát-szerb koalíció végül is elfogadta a királyi biztos ajánlatait. Létrejött a megegyezés, amelyben a horvát-szerb koalíció vállalta a pénzügyi egyezmény meghosszabbítását, s megígérte, hogy az összehívandó tartománygyűlésen új vitás kérdéseket nem vet fel. Tisza a minisztertanács 1913. november 20-i ülésén bejelentette: sikerült olyan mederbe terelni a tárgyalásokat, „amely kilátást nyújt a királyi biztosság megszüntetésére, a normális alkotmányos élet újbóli felvételére".75 1913. november 27-én az uralkodó felmentette a királyi biztost s egyidejűleg bánná nevezte ki.76 November végén a kinevezett új bán megszüntette az előzetes cenzúrát és visszavonta a gyülekezési jog felfüggesztéséről szóló korábbi, Cuvaj által hozott rendeleteket. 1913. december 16-án megtartották a horvátországi választásokat, amelyen a szerb-horvát koalíció győzedelmeskedett. A horvát-szerb koalíció 47, a pártonkívüli unionisták 15, a Starcevic-párt 13, 72 O. L. Min.tan. jkv. 1913. júl. 19. 1. 73 R. E. K. L. Tisza-ir. 46. cs. 51. 74 R. E. K. L. Balogh Jenő-ir. 2. cs. 75 O. L. Min. tan. jkv. 1913. nov. 20. 1. 76 Budapesti Közlöny, 1913. nov. 30.
