Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 25 állam ellenszerévé, s különösen Szerbia törökelleni győzelmei után már nem kelhetett versenyre a szerbek, horvátok, szlovének önálló, Ausztriától független államának eszméjével. S ez az egyenlőtlen versenyfutás nem pusztán a délszlávok 1912 őszi egymáshoz közelítő nemzeti egységtörekvéséből fakadt. A trializmus erejét, hatását kezdettől gyengítette annak antidemokratikus, klerikális dinasztikus jellege. A trializmus gyakorlati megvalósítását emellett eleve illuzóriussá tette a magyar uralkodó osztályok s az uralkodó ellenállása. 1912 őszén ezért a megerősödő nagy önálló délszláv mozgalommal szemben a Monarchia fegyvertárában a nyers erő, az elfojtására irányuló terror maradt. 1912 októberében a királyi biztos kérésére kibővítették a horvátországi közigazgatási hatóságok büntető jogkörét.6 8 A temesvári hadtestparancsnokság 1912 novemberében sürgős, rendkívüli intézkedéseket kért a belügyminisztertől a délszláv mozgalmakkal szemben. Javasolta a sajtószabadság felfüggesztését, a rövidített bírósági tárgyalások bevezetését s magasabb bünteté, sek kiszabását az állami és közérdekű berendezések — vasút, hajó, távírda stb. — megrongálói ellen.67 A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben a határrendőrségi detektíveket vámhivatali alkalmazottként küldte a horvátországi határmenti vasútállomásokra.6 8 A minisztertanács 1912. december 7-én elhatározta a szerblakta vidékeken a detektívtestület megduplázását k s 97 új csendőrörs felállítását.69 A hadügyminiszter 1913 januárjában többek között arra kérte a magyar kormányt, hogy Horvát-Szlavóniában, valamint Magyarország szerblakta megyéiben cenzúrázzák az összes szerbnyelvű nyomtatványt, ellenőrizzék a Szerbiába irányuló határforgalmat, szigorítsák a bejelentési szabályokat, s mindennemű politikai gyűlést tiltsanak be.70 Felmerült ekkor Horvátország nyílt katonai uralom alá helyezésének , terve is. Ezt azonban a Nemzeti Munkapártban nagy befolyással rendelkező , Khuen-Héderváry, a horvátországi ügyek régi „ismerője", ellenezte.7 1 A nemzeti munkapárti kormányok terrorintézkédései azonban nem érték el céljukat. Ellenkezőleg, tovább erősítették a délszlávok körében az elszakadási törekvéseket. : Cuvaj Ede, horvátországi királyi biztos, még a Tisza-kormány kinevezése előtt — egészségi állapotára hivatkozva —, bizonytalan időre szabadságra távozott. Otthagyta a horvátországi ügyek vezetését ; ez elsősorban a Reichsratbeli és az ausztriai népgyűléseken történt tiltakozások miatt következett be. A helyzet megoldásának feladata az új kormányra, Tiszára várt. Az annexió és a Balkán-háborúk vihara— amint láttuk — leginkább a Monarchia horvát, szerb, szlovén lakosságú országait bolygatta fel. Az önálló délszláv állam létrehozásának vágya váltakozott itt a Szerbiához csatlakozás gondolatával. Horvátország, Bosznia-Hercegovina a Balkán-háborúk idején már a birodalom Achilles-sarka volt, és ez a probléma már az Osztrák-Magyar Monarchia nagyhatalmi létét fenyegette. A minisztertanács 1913. július 19-i ülése továbbra is szükségesnek tartotta a királyi biztosi intézmény fenntartását, kívánatosnak vélte azonban 66 O. L. M. E. 1912. XXXIV. 6004. 67 O. L. Igazságügyminisztériumi levéltár. Ein. biz. ir. 1912—13. 9G. 68 O. L. Pénzügyminisztériumi levéltár. Ein. res. 1912. 75. 69 О. L. Min. tan. jkv. 1912. dec. 7. 14. 70 H. H. St. A. Interna XL 184. 1913. jan. 3. 71 P. N. 1912. okt. 19.
