Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 21 román király nemcsak tartott tőle, de előre látta, hogy Romániát és hadseregét nem fogja a Központi Hatalmak mellett mozgósíthatni addig, amíg Magyarországon a román kérdés nem lesz a román népre nézve kielégítően megoldva. A román kérdés rendezését a német, osztrák-magyar és román diplomácia a kilátástalan és készülőfélben levő világmérkőzésre való tekintettel egyaránt szükségesnek és sürgősnek tartotta ... A románok kibékülésétől függött Romániának a Központi Hatalmakhoz való csatlakozásának lehetősége. Ez a csatlakozás Ausztria-Magyarországnak nagyfontosságú érdekében állott."5 0 Tisza tehát az első világháború előtt felismerte a nemzetiségi kérdés kül- és belpolitikai fontosságát. Kereste a felgyülemlett feszültségek megszüntetésének módjait. Maga is megsejtette azonban a megoldás útjában álló leküzdhetetlen nehézségeket. Engedményeivel mindig fáziskésésben maradt a román nemzeti párt adott követelései mögött, mígnem Románia antant elkötelezettsége, háborúba lépése végleg felszámolta a megegyezés maradék illúzióit is. 1914. október 11-én már keserűen írta Hosszú Vazul román püspöknek legutóbbi engedményeivel kapcsolatban: ,,Ha ezeket a dolgokat télen megadtam volna nekik, bizonyára létrejött volna a megegyezés. Akkor nem lehetett az akkori hangulatnál fogva tovább mennem, most ezt meg merem reszkírozni, de tisztában kellene avval lenniök, hogy ezt csakis most tehetem, s ha ők erre a kezdeményezésre nem adnak teljesen meleg visszhangot, az én román politikám lehetőségének útját örökre elvágták."51 Az említett fáziskésés azonban nem Tisza, illetve a román nemzeti párt bölcs belátásának hiányából fakadt, a két fél sajátos helyzete határozta azt meg. A Monarchiát fenyegető veszélyek felismerése kiemeli Tiszát kortársai közül, ez azonban nem azonos a „bölcs liberalizmus"-sal, — amivel barátai s az ellenforradalmi korszak történetírása Tisza akkori politikáját jellemezték. A nemzeti munkapárti kormányok horvátországi és fiumei politikája 1914 júniusa előtt A királyi biztosság bevezetése után, a Balkán-háború előkészítése időszakában feltűnően aktívvá vált a Lukács-kormány horvátországi politikája. E politika a Balkán-háborúk kitörése után összefonódott a közös hadügyi kormányzat háborús uralmával. A magyar uralkodó osztályok kiegyezéskori nemzetiségi politikájának receptjét szétszaggatta már az idő. A horvát kiegyezés romokban hevert. A báni tisztség lényegében a magyar kormány horvátországi rendőrminiszteri funkciójává változott, a törvényben előírt kormányzási formát krónikus betegségek tették lehetetlenné. Az 1910-es évek Horvátországa így a tartalmuktól megfosztott címeket, neveket, az 1868-as alkotmány puszta betűit kapta örökül a kiegyezési korszak „divide et impera" jellegű politikai kísérletéből. Ez az „alkotmányrombolás" természetesen összefüggött, kölcsönhatásban állott a horvátországi belpolitikai viszonyok alakulásával. Az 1868-as engedményekkel semlegesíteni próbált Horvátország Dalmáciával, Bosznia-Hercegovinával együtt az 1910-es években a Monarchia keleti felében a dualista-ellenes nemzeti erők központjává változott. 1912 őszéig a horvát—szerb — szlovén nemzeti mozgalmak inkább defenzív jellegűek voltak, jobbára a magyar kormány nacionaUsta, 50 Uo. 51 Uo.
