Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
20 J'ÖLÖSKEI FERENC első világháború előtti külpolitikájának feltárása, a román nemzeti párt és a Bratianu-kormány kapcsolatai, Ferenc Ferdinánd nemzetiségi és Németország román politikája stb. Tanulmányunkban a Magyarországon fellelhető s a bécsi levéltárakban hozzáférhető adatok birtokában rekonstruálhattuk a tárgyalások menetét, s a magyarországi belpolitikában betöltött szerepét, kiváltott visszhangját és indítóokait. Ebben is különös nehézséget jelentett azonban, hogy Tisza mindvégig hallgatott nemzetiségi politikája indítékairól, azt is mindvégig tagadta, hogy a külpolitikai meggondolások s ezáltal Németország és a Monarchia külügyi vezetése valaha is ösztönözte volna a román nemzeti párttal való egyezkedésre. Kérdezetlenül is folyton bizonygatta: nem német nyomásra cselekszik. Politikai hívei pedig leginkább abban keresték zsenialitását, hogy a dualizmus fenntartása s a magyarság integritásának megőrzése érdekében önmaga ébredt rá a megegyezés elkerülhetetlen szükségességére. Az említett források azonban e nyilatkozatok ellen vallanak. Ezzel kapcsolatban idéztük már a Bálkán-háborúk bécsi és berlini visszhangját, továbbá Ferenc József Burián István útján 1913 februárjában közölt üzenetét s Czernin táviratát. Czernin egyébként naponta jelentette Bratianuval folytatott beszélgetéseit Tiszának, s a miniszterelnök is közölte a Monarchia bukaresti követével a paktum helyzetét. II. Vilmos német császár, amikor 1914. március 27-én Ferenc Ferdinándot is meglátogatta, külön is kitért a magyarországi románság helyzetére. „Mindenekelőtt szükséges — mondotta —, hogy Magyarországon a román kérdést továbbra is úgy kezeljék, amint azt Tisza már tette és saját nyilatkozatai szerint továbbra is tenni szándékozik."48 Maniu 1932. május 23-i dr. Kun József debreceni professzorhoz írott levelében is a fentieket bizonyítja. ,,A Tisza István gróf által a román nemzeti Comité kiküldöttjeivel folytatott tárgyalások Ferenc József császár és király és I. Károly román király óhajára, kezdeményezésére indultak meg, nyilván Ferenc Ferdinánd trónörökös tudtával és beleegyezésével."49 Kétségtelen persze, hogy Tisza — amint láttuk — tisztán belpolitikai okokból is szükségesnek tartotta a „megegyezést". Felismerte a nemzetiségi kérdés növekvő jelentőségét a Monarchia nagyhatalmi állása szempontjából is. Románia megnyerésének, illetve semlegesítésének feltétele — a Hármasszövetség vezetői szerint — a magyarországi románság megbékítése volt. Tisza belpolitikai stabilizációs tervei egyeztek így a Hármasszövetség — mindenekelőtt Németország — elképzeléseivel. Ez az egyezés a magyarázata Tisza szokatlan türelmének és állandó, megkülönböztetett engedményeinek a magyarországi román nemzetiség iránt. A román nemzeti pártnak azonban akkor tette a legnagyobb engedményeket, miután a második Balkán-háború s a bukaresti béke nyomán maga is a Hármasszövetség külpolitikájának aktív részesévé, alakítójává vált. Amikor kialakította, majd Berchtolddal is elfogadtatta a bolgár orientációs Balkán-politikát, miközben Románia szövetségi hűségét többízben is megkérdőjelezte. A magyarországi román kérdés ekkor számára már nem tisztán belpolitikai ügy volt, külpolitikai koncepciójának részévé is vált. Maniu írta már idézett levelében: ,,A világháború közeledése sürgetővé tette Németország és a Monarchia számára is annak politikai előkészítését . . . Politikailag azonban — folytatta Maniu — Ausztria-Magyarország rosszul állott. Államéletében több nyitott seb tátongott s ezek között az elintézetlen román kérdés, amely különösképpen azért is bírt fontossággal, mert Károly 48 Grosse Politik. 39. köt. 15 720. szám. 49 R. E. K. L. Tisza-ir. 46. es. 104. sz.
