Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 19 Tisza a parlament 1914. február 20-i ülésén számolt be a román nemzeti párttal folytatott egyezkedési tárgyalásairól s azok eredménytelenségéről. Ferenc József kívánságához híven bejelentette ugyanakkor a paktum előkészítésének újrakezdését. Bírálta az előző kormányok, főleg a koalíciós kormány nemzetiségi politikáját, s megígérte a román tanítók fizetésemelését, egy új román gimnázium felállítását, s a román nyelvi sérelmek egy részének orvoslását.44 Tisza a kompromisszum meghiúsulása után 1914 tavaszán parlamenti ígéreteinek megfelelően módosította az iskolatörvény egyes rendelkezéseit. Megkönnyítette a nem magyarnyelvű felekezeti iskolák fenntartását, enyhítette az iskolai épületekre vonatkozó előírásokat, megengedte a román nyelvű hitoktatást az állami és községi népiskolákban, előírta az állami elemi népiskolákban a román nyelv tanítását a románlakta vidékeken.4 5 A tárgyalások fonalát azonban Tisza csak újabb kényszerítő külpolitikai okok, a világháború kirobbanása után vette ismét kezébe. Szándékát, tekintettel a parlamenti ellenzék korábbi kritikájára, nem a román nemzeti párt vezetőivel közölte először, hanem a két román egyház főnökéhez 1914. szeptember 22-én keltezett azonos tartalmú levelében jelentette be.4 6 E levelében megígérte már a népiskolai törvény reformját. 1913—14 fordulóján vallott felfogásával ellentétben megcsillantotta a román nyelv használatának lehető-1 ségét az állami hatóságoknál, a választójog egyes intézkedéseinek módosí-I tását, s amnesztiát ígért a nemzetiségi perek elítéltjeinek. Tisza ekkor főként az oroszellenesség alapján remélte a megegyezést. „Hiszen a közös veszély érzete — írta 1914. szeptember 24-én Balogh Jenő igazságügyminiszternek — igazán közelebb hozta egymáshoz a lelkeket. Minden románnak éreznie kell, hogy az orosz világuralomért folyó harc a nemzet léte felett is fog dönteni, a magyarságnak pedig bizalommal kell román polgártársainak lojális, hűséges, elszánt magatartását viszonoznia."47 A román diplomácia azonban már egy-I értelműen az antant-barátság irányába fordult. Ez a körülmény önmagában is elegendő volt arra, hogy keresztülhúzza Tisza számításait. Tisza román tárgyalásai mindmáig a korszak legvitatottabb fejezetei közé tartoznak. A kortársak politikai harcai, vitái túltélték a századforduló nemzedékét. Nemcsak az ellenforradalmi korszak politikusait, történészeit foglalkoztatták, gondolkodtatták a társadalmi konzervativizmus megrögzött reprezentánsának, a román nagybirtokos egyházi körökkel s a román nemzeti párt vezetőivel 1910-től 1914-ig meg-megújuló egyezkedési kísérletei. Napjaink hazai és külföldi szakemberei számára is számos kérdőjel tornyosul. A cezúra nem is mindig a marxista, illetve a polgári történészek között húzódik. A nézetkülönbségek elsősoban a hiányos tényismeretből, a korszak alapos feldolgozásának hiányából fakadnak. E körülmények ugyanis tág teret adnak a találgatásoknak, a nyitott kérdések szubjektív megítélésének. A vitakérdések megnyugtató megoldását megnehezíti az érdekelt országok marxista történészei együttműködésének fogyatékossága, a kutatások komplexitásának hiánya. Mindenekelőtt a szovjet, román, osztrák, német és magyar történetkutatók közös feladata marad olyan — Tiszának a román nemzeti párttal folytatott tárgyalásait befolyásoló — körülmények alapos vizsgálata, mint a román liberálisok 44 K. N. 1914. febr. 20. 45 1914. ápr. 24-i 1798. ein., ápr. 9-i 52 000. sz., aug. 13-i 114 000. számú kultuszminiszteri rendeletek. 46 R. E. K. L. Tisza-ir. 46. es. 47 R. E. K. L. Balogh Jenő-ir. 13. cs. 2*
